Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete - Buda kezdetei
Buda kezdetei 49 ban azzal korlátozták, hogy az ingatlant csak akkor lehetett idegennek eladni, ha az le is telepedett a városban, egy év és egy nap után a tulajdonjogot többé nem lehetett vitatni; a polgárokat mentesítették a királyi hivatalnokok beszállásolásának kötelezettsége alól és a beszállásoknak az ellátásért fizetnie kellett; a királyi tárnokmester megbízottja, aki a pénzverést felügyelte, nem tartózkodhatott a pénzverők között; a király pénzének átvételét pedig a város megbízottjának kellett ellenőriznie. Az oklevél rendelkezik a városnak adományozott Kuer földről (terra), és további adományokat is megerősít. A privilégiumokban főleg az jelentős, hogy a polgárok maguk választhatták elöljárójukat (maior villae), akit azonban a király megerősített. Minden világi ügyben ez az elöljáró járt el bíróként. Ha valakit jogsérelem ért, akkor ezt a villicust, és nem a várost magát (villa) kellett a király vagy megbízottja előtt perelni. Míg a többi városi privilégium az adott várost a megyésispán joghatósága alól vette ki, addig Pestet az alnádor joghatósága alól is mentesítették. Azoknak az embereknek, akik a pestiekkel akartak élni, és náluk telekkel rendelkeztek, a kötelezettségeket is vállalniuk kellett. A király megtiltotta a párbajt mint bizonyítási eszközt. Katonai szolgálatra a pestiek csak akkor voltak kötelezettek, ha a király személyesen vonult hadba; akkor azonban tíz felszerelt páncélos lovast (milites) állítottak a király seregébe. A város polgárai ellen csak velük egyenjogú vagy hasonló szabadságjogot élvező személyek tanúskodhattak. Az egyházi privilégiumok között a legfontosabb a szabad plébánosválasztás volt. - A Duna túlpartján fekvő kisebb Pest az árumegállító jogot és a bortizedmentességet illetően ugyanazokat a kiváltságokat élvezte. Pest városának aranybullájában feltűnő, hogy a települést villának, az elöljárót pedig ennek megfelelően maior villáénak vagy villicusnak nevezik.69 Az idegenek tanúskodásának korlátozása szintén figyelmet érdemel, mivel egy nemrég megjelent könyv kiadói ezt a mondatot úgy értelmezik, „hogy csak a német jog szerint élők tanúskodhattak a polgárok ellen”.70 Az oklevél azonban csak azonos szabadságjogokról beszél,71 tehát azokra a jogokra utal, amelyek a magyarországi városokat, köztük a legrégebbi privilégiummal rendelkező, és mint ilyen a többi városnak mintaként szolgáló, latin lakosságú Fehérvárt megillették.72 Az árumegállító jog kérdését kell még tárgyalnunk.73 A megfogalmazás homályos, és elsősorban a dunai vízi útra vonatkozik.74 A szöveg rokon a budai káptalan 1148-as privilégiumával.75 Ez egyébként nem véletlen, mivel az aranybulla kiadásakor a király valóban figyelembe vette a káptalan privilégiumát.76 A hasonló megfogalmazás miatt az 1148-as esetben említett másik, Gézavásáránál (Forum Geysq) szedett tributumhoz hasonló viszonyokra kell gondol69 MOLLAY 1959. 67. p. 24. §, A „maiorem villae” kifejezést így fordítja: „den größeren des dorffs oderr stat”, a „villicus” szót mint „ampt man” és a „villa’M mint „dorff. Vö. még uo. 70. p. 32. §. 70 Urkunden und erzählende Quellen II. 20. és 513. p. 6. j. 71 BTOE1.42. p.: „non possint produci testes contraeos, nisi ex ipsis vel aliis habentibus consimilem libertatem.” 72 FÜGÉD! 1969c. 103-136. p. Pest és Buda városi privilégiumait egy monográfiában szándékozom részletesen tárgyalni. 73 A budai árumegállító jog historiográfiáját Id. FÜGEDI 1961. 95. p. 190. j. 74 BTOE I. 42. p.: „item naves et earine descendentes et ascendentes cum mercibus et curribus apud eos descendant et forum sicut prius habeant cottidianum.” A budai jogkönyvben a szöveg fordítása a következő: „Jtem Dy scheff oben herr ab, von niden hin auf oder wägen mit kaufmanschaft kümen, sülien zu Ofen nider gelegt werden vnd sullen da hingeben, als vor alterr herr kumen ist” (Mollay 1959. 86. p. 67. §). 75 Ld. fent 55. j. 76 BTOE 1.41. p : „Item infra limites regni nostri ab omni tributo, salva tricesima et salvo jure ecclesie Budensis, quantum ad tributa de salibus exigenda, sint exempti.” Mivel az oklevél csak a sóvámot említette, a polgárok később mást nem akartak fizetni, ami miatt perek keletkeztek. Vö. KUBINYI 1964b. 103-110. p.
