Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete - „Burgstadt”, „Vorburgstadt” és „Stadtburg”. A középkori Buda morfológiájához
Burgstadt, Vorburgstadt és Stadtburg. A középkori Buda morfológiájához 39 ra került, de már a 15. század második felében királyi engedéllyel lebontották.8“ A Szlovákiába eső Kézsmárk (Kezmarok) várát - ahogy azt a régészeti kutatások bebizonyították — egy kolostor helyén csak a 15. század második felében építették, amikor Zápolyai Imre személyében magán földesuraság alá került a város. Ezt az új földesúr emelte.89 90 Vázlatos áttekintésünk alapján bizonyos következtetések levonhatók. A várral összeépült város két fő csoportja különböztethető meg. Az egyik a rendesen síkságon épült, többnyire négyszögű (esetleg többszögü) alaprajzú, ahol a város egyik sarkát foglalja el a vár. Ebben az esetben a dolog természetéből (az alaprajzból) következtethetően a vár és a város nem választható szét, a vár csak a várossal együtt védhető. De a vár nem lehet a város fő védelmi központja sem, ezért épül gyakran kolostor, vagy más erődíthető épület a többi sarokba. A városi polgárság ellenőrzésére, féken tartására természetesen így is felhasználható volt, erre a példákat a 11-15. századig lehet hozni, amikor utólag építenek várat a városfal sarkába. (Winchester, Halle-Moritzburg.) All. század végi angol példa alapján említjük ezt a típust először, különben általános elterjedése inkább későbbre, a 13-14. századra tehető. Számunka fontosabb a másik főcsoport. Itt a város háromszögű vagy esetleg hosszan elnyúló ovális alaprajzú, és ezt az alaprajzi formát a domborzati viszonyok determinálják. Vagy egy folyókanyar, vagy még gyakrabban egy hegyhát (fennsík) szabta meg a város alaprajzi kontúrjait és érthető, hogy ilyen terepadottságok mellett nehéz lett volna négyzetes alaprajzú települést létesíteni. Ez a terepadottság azonban csak emelte a védekezés lehetőségét. Különösen a folyókanyarban, vagy vizek összefolyásánál elkeskenyedő hegyhát, illetve fennsík szinte predesztinálta magát az erődített város céljaira, főként akkor, ha az alatti húzódó völgyben fontos kereskedelmi út vezetett. Hozzá kell tennünk, hogy a Spomanlage - ugyanezen okból - város nélkül is a középkori várak egyik gyakori elhelyezési formája volt.91 Ez utóbbi esetben a várat később vízszintes irányban bővítették.92 így természetes, hogy várossal bővítve a vár stratégiai jelentősége növekedett. A Spornanlage-n épült vár esetében a mellé épült városnak kétség kívül ez volt a stratégiailag legfontosabb pontja, akkor is, ha ez a városnál alacsonyabban feküdt. (Vö. Conway, Rothenburg vagy Bautzen.) Ez persze nem jelenti azt, hogy a rendesen hosszúkás háromszög alakú város másik két sarkát esetleg nem védte valami nagyobb építmény. A főszerep azonban általában a háromszög két hosszanti oldala által befogott szögben épült váré. Ennél a típusnál a négyszögletes alaprajzú városhoz képest nagyobb súlyú a vár, ami különben gyakran megelőzi a várost, ez esetben a vár bővül várossá. Időrendben általában megelőzi a négyszögletes típust (kivéve az angliai normann várak esetében), ami a legpregnánsabban Ausztriában mutatható ki. A háromszög alakú (hosszúkás ovális) várral kapcsolatos város fő korszaka a 12. század, de a típus tovább él a 14. századig. Még egy jellegzetességre kell felhívni a figyelmet. Ez a típus általában kisebb várakhoz és városokhoz kapcsolódik, nem úgy mint a négyszögletes típus. Ez is jobban biztosítja a vár túlsúlyát a város felett. Mielőtt visszatérnénk alapkiindulásunkra, még egy kérdést kell feltennünk, a terminológia kérdését, azaz mi a Burgstadt, Vorburgstadt és Stadtburg? Azt már láttuk, hogy az irodalom ebben nem egyöntetű. Áttekintésünk után sem javult sokkal a helyzet, mert valamennyi termi-89 Niedermaier 1979. 119-123. p. A kolozsvári és segesvári várak régi típusúak, belváros jellegűek, ezért nem számíthatók ide. 90 POLLA 1971 162 p. skk , 181 p. 91 Schuchhardt 1931. 116. p : Zungenburgnak nevezi. Vö. még Ebner 1971.461. p. 92 Ebner 1976. 20. p.
