Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság - Buda és Pest szerepe a távolsági kereskedelemben a 15–16. század fordulóján
394 Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság A magyar és köztük a budai és pesti kereskedők általában nem hajtották tovább az állatokat, hanem — akárcsak a század első felében Pozsonyban — itt adták tovább őket. Előfordult természetesen, hogy a magyarok messzebb hajtották a marhákat, olykor Nürnbergig is, ahol a helyi üzletfelek csak aló. század vége felé tudták monopolizálni a marhakereskedelmet, noha a nürnbergi tanács már korán, hitelnyújtással is, igyekezett polgárait a húsellátás biztosítása végett a marhakereskedelemre buzdítani.295 Az inkább aranypénz és réz iránt érdeklődő délnémet távolsági kereskedők és budai üzletfeleik azonban nem használták ki a marhakereskedelem lehetőségeit. Az állatkereskedők olykor más árukkal tértek haza. Állatkereskedelemmel foglalkozott például az a budai kereskedőtársaság, amelyet az egyik társ halála után feloszlattak, és amely fegyverekkel, fonalakkal és - kisebb tételben - posztóval is kereskedett.296 Ahogy azonban a nagy posztóimportőrök csak ritkán vittek ki marhákat, éppúgy valószínűtlen, hogy az exportőrök árukkal értek volna haza. Mátyás pénzreformjai amúgy is érdekeltebbé tették a behozatallal foglalkozókat, hogy üzleti hasznukat magyar aranyforintba, a kivitelben érdekelteket pedig, hogy külföldi ezüstpénzbe fektessék.297 Erre utalnak különben a hazaiak marhakivitelének akadályozását szolgáló, de nehezen keresztülvihető törvények. Ezekkel általában azt akarták elérni, hogy a marhákat csupán az ország közepéig (azaz a budai, pesti és székesfehérvári harmincadokig) hajtsák, és itt adják el a külföldieknek, hogy azok vigyék ki. A törvények ezt azzal magyarázták hogy: 1. fizessék a harmincadot a külföldiek, (ami számos hazai város polgárainak mentessége miatt a kincstár érdeke volt), 2. ne hozzanak be külföldi pénzeket (ami tiltva volt).298 Különösen lényeges az 1514:66. te. Ez a külföldi pénz beáramlásának legegyszerűbb eszközét az állatok kihajtásának megakadályozásában látja. Csak Pestig és Székesfehérvárig szabad őket hajtani, ahol a külföldieknek magyar pénzen kell megvásárolni őket: „mert nem külföldi nemzetbeliek, hanem azok a magyarok szokták az idegen pénzeket behozni”, akik ezeket az állatokat külföldi országokban eladják.299 A külföldiek valóban főleg árukat hoztak be, és az állatkivitel - talán a lovak kivételével, amire törvény is utal300 - nem érdekelte őket, továbbá az ausztriai és morvaországi határvásárokon sem posztó-, hanem csak állatkereskedők jelentek meg, így a törvények nem érhették el céljukat. A törvény különben világosan mutatja, hogy a magyar exportőrök a marhákat készpénz ellenében adták el, a pénzért azonban nem szereztek be más árut. Egyébként a törvényből az állatkivitelnek a harmincadbevételek alakulására gyakorolt nagy hatására is következtethetünk. A pesti sokadalmaknak marhakereskedelmi jelentősége sem változott. Ez még a város helyrajzára is kihatott. A 15. század második felében épített városfal301 egy nagy, beépítetlen területet is befoglalt a városszél és a városfal közé, melyet vásártérként is lehetett hasznosítani. Alig egy emberöltővel később azonban a városi hatóság kénytelen volt a marhavásárokat, amelyeket addig a Hatvani kapunál (részben nyilván a falakon kívül is) tartottak, kihelyezni innen a Rákos mezejére, ahol egyébként az országgyűléseket is tartották.302 295 SACHS 1922. 60., 64., 71., 92-95., 112. p. stb. 296 MÓL DL 93580. 297 Kubinyi 1992. 170-174. p. 298 Vö. Szabó 1950. 195. p. 299 Corpus Juris 736. p. Új kiadása: Fekete Nagy-KenÉZ-Solymosi-ÉRSZEGI 1979. 279. p. 300 1498:32. te. Corpus Juris 612. p 301 Csorba 1976. 349-363. p.; Írás né Melis 1987-88. 199-225. p. 302 Prot. Bud. 145. p. (1512)
