Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság - Buda és Pest szerepe a távolsági kereskedelemben a 15–16. század fordulóján
Buda és Pest szerepe a távolsági kereskedelemben a 15-16. század fordulóján 395 A 16. század elejétől erősödik fel az a tendencia, amely eredetileg talán használt is az állatkereskedelem konjunktúráját kiaknázó fővárosnak, később azonban nyilván kárára vált volna. Eddig az állattenyésztés és - kisebb mértékben - állatkereskedelem főként a mezővárosiak és falusiak kezében volt, most az értékesítésbe a földesurak, nagybirtokosok és kisebb nemesek is kezdtek bekapcsolódni.303 Egyre több az adat állatokkal kereskedő birtokosokról, akik többnyire nemcsak a maguk által tenyésztett, hanem jobbágyaik járadékából származó vagy vásárolt állatokkal is üzleteltek.304 Az általunk tárgyalt korszakban a leggyakoribb eset még az volt, hogy a földesúr csendestársként lépett be egy állatkereskedő üzletébe. Maga Mátyás király például Harber Mátyáson keresztül adott el marhákat Velencében. Ernuszt János budai polgár, majd kincstartó és szlavón bán fia, Zsigmond pécsi püspök ügynökökkel vásároltatta össze Magyarországon a marhát, hogy Velencében eladassa őket. Ő is kincstartó lett (1494-1496), és ebben a tisztében első ténykedése az elzálogosított szlavóniai harmincadok visszaszerzése volt, amelyeket hivatalnokaival kezeltetett. Ezzel megbízottainak vámmentességet szerezhetett.305 Számos budai és pesti polgárnál lehet kimutatni üzleti kapcsolatokat feudális urakkal.306 Ez ekkor még hasznosnak is volt mondható: a feudális pénztőke növelte a kereskedő üzleti tőkéjét és ezzel gazdasági erejét a délnémet konkurensekkel szemben. Később ez bizonyára károsan, a feudális erők előnyére hatott volna, de mivel Buda 1541-ben török kézre került, ez már nem következett be. Egyelőre azonban a fővárosi polgárság tekintélye még elegendő volt arra, hogy közepes nagyságú birtokkal rendelkező állatkereskedő nemesek budai polgárjogot igyekezzenek szerezni maguknak. Erre jó példa a nyugat-felvidéki birtokos nemes Hidasi Rácz Fülöp, különben királyi aulicus, egy időben óbudai várnagy, aki 1494-ben 707 ökröt és 5150 juhot hajtott ki Morvaországba. Emellett kézizálogra is nyújtott kölcsönt. Haláláig budai polgár maradt, noha birtokait is megtartotta.307 Pest számára fontos volt a borkereskedelem is. Magyarország ebben az időben főként észak, Lengyelország és Szilézia irányába exportált borokat, emellett volt kivitel Ausztria felé is.308 Pest kedvező gazdasági helyzete megnövelte borkereskedői gazdasági erejét. Az ország akkori legjobb minőségű borát a Szerémségben termelték, amihez még a szomszédos baranyai, somogyi és tolnai terület járult.309 Ezen a területen számos gazdag, főként bortermelésből élő mezőváros alakult. Valószínűleg kevés volt a tőkéjük a szállítás megszervezésére, viszont Pest és Szeged, a Duna és Tisza mellett feküdvén, kedvező és viszonylag olcsó szállítási lehetőséggel rendelkezett a folyón. így nem véletlen, hogy a két város polgárait a magyar borkereskedelem élén találjuk. Gazdag polgáraik szőlőket is szereztek a szerémségi és környékbeli területen, úgyhogy az értékesítés mellett részben a termelés is a kezükben volt.310 Természetesen eközben Pest és Szeged között is élénk üzleti kapcsolat jött létre, amely - akárcsak a budai németeknél — 303 PACH 1963. 145. p. 304 Uo. 148-149. p. 305 KUBINYI 1959a. 104. p.; Haller 1962. 473. p. 306 Ld. az előző j.-et, valamint Szűcs 1963. 136-137. p. 307 MÓL DL 22515. (1494.) Birtokaira: RUDNAY 1908. 23., 28., 58., 81-89. p. Budai polgárként hitelező: MÓL DL 25160. Óbudai várnagy: SÜMEGHY 1928. 177-178. p. Budai polgár: MÓL DL 95769.; Pozsony v. lt. oki. 4675. sz. [valószínűleg 5410. sz„ MOL DF 243454.] 308 KOMORÓCZY 1944.; PRICKLER 1965. 294-320., 495-529., 731-734. p. 309 Oláh Miklós 17. p. 310 SZÉKELY 1961.335-336. p.; KRISTÓ 1983. I. 471^476. p. (A vonatkozó fejezetet Kulcsár Péter írta.)
