Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság - Buda és Pest szerepe a távolsági kereskedelemben a 15–16. század fordulóján
Buda és Pest szerepe a távolsági kereskedelemben a 15-16. század fordulóján 391- nagyobb értékben.274 A posztó egy részét tehát nyilván a szabók vásárolták fel, és készítettek belőle ruhákat. így aligha véletlen, hogy a szabók Buda és Pest vezető rétegében is képviselve voltak. Néhány szabó a szövetkereskedelembe is bekapcsolódott, így a budai magyar Szabó Benedek - különben Üveggyártó Máté budai bíró veje — az olaszokkal együtt drága olasz kelmékkel kereskedett. A budai német posztókereskedők fő üzletfelei a feudális urakon, valamint más hazai városok polgárain kívül feltehetően a szabók voltak. Feltűnő az is, hogy fémárukat - késeket leszámítva - ugyancsak viszonylag kis értékben hoztak be az országba. Kések viszont hihetetlen mennyiségben áramlottak be.275 Elosztásukban a fenn idézett Kochaim-esetből következtetve ugyancsak főleg a budaiak vehettek részt. Meg kell azonban jegyezni, hogy a beérkezett késeknek talán nagyobb része tranzitáru volt kelet, a román fejedelemségek irányába.276 Késeket azonban közvetlenül a törököknek is adtak el. Maga Tömöri Pál kalocsai érsek mint az alsó részek főkapitánya kért engedélyt a pápától 1525-ben kések eladására Törökországba.277 Az eddigiekből is valószínűsíthető, hogy a budai német kereskedők mind a külföldi áruforgalomnak, mind az egyes országrészek közti kereskedelemnek csak egy részét tarthatták kezükben. Kétségtelen azonban, hogy maga a posztóbehozatal, amely tekintélyes részben az ő kezükben volt, lehetővé tette szép számú jelentős cég keletkezését Budán. (Különösen ha egybevetjük az akkori magyarországi viszonyokkal, és a legtöbb árucikk esetében alacsony külkereskedelmi forgalommal.) Ez természetesen módot nyújtott számukra kereskedőtőke felhalmozására. A hazai viszonylatban jelentős tőkéjükre következtethetünk az általuk hitelezett áruk értékéből, de azokból az adatokból is, amelyek Budáról külföldre költöző kereskedőkről tájékoztatnak. Természetesen jóval több adatunk maradt Budára költöző külföldiekről, mint az innen elvándoroltakról, ami nyilván nem lehet véletlen. A bajorországi Dachauból Budára települt Meingos Tamás Budán bíró lett. Az 1490-es években Bécsbe költözött, ahol ugyancsak tanácstaggá választották, majd Ausztria pénzverőmestere lett.278 Budáról inkább azok távoztak el, akik korábban már külföldi vagyonnal rendelkeztek. Az 1460-as évek eleji bécsi zavarok miatt Budára menekült dr. Kirshaimer unokája, Kronacher Ulrik, a budai vezető réteg tagja, például visszaköltözött Bécsbe. (Különben a jelek szerint Lucas Cranach rokona lehetett.)279 Amennyiben egy családban több örökös volt, az is előfordult, hogy nem az egész család, hanem csak egy része költözött külföldre. A harmincadosként és kereskedőként nagy üzleteket lebonyolító Junckher, másként Edlasperger Péter fiai közül például László költözött be apja halála után annak bécsi házába, hogy nagy karriert fusson be ott: többek közt bécsi városbíró is lett. A budai 274 Kováts 1902. 118-119. p ; Ember 1988. 151. p. 275 A pozsonyi harmincadjegyzék tanúsága szerint 1457/58-ban I 617 282 ún. „tarifáit" kést hoztak be 18 329,1 aranyforint értékben. KOVÁTS 1902. 126. p. 1542-ben késféléket már csak 10 045,9 Ft (!) értékben importáltak. Ember 1988. 152. p. 276 1503-ban közel másfél millió kést vittek ki Brassón át aromán fejedelemségekbe majdnem 18 000 Ft értékben. Manolescu 1957. 181. p. Ez esetleg arra is bizonyíték lehet, hogy a külkereskedelmi forgalom mennyisége a 15. század közepe óta nőtt. 277 MonVatic II/l. 146. p. 278 1489-ben budai bíró: MÓL DL 19567. Ausztriai ténykedése: PERGER 1988. 223-224. p. (A bajorországi Dachauból származott, és 1502-ben halt meg Bécsben.) 279 PERGER 1966. 71-74. p.
