Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)

Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság - Buda és Pest szerepe a távolsági kereskedelemben a 15–16. század fordulóján

Buda és Pest szerepe a távolsági kereskedelemben a 15-16. század fordulóján

379

sebb cégei közé. Része volt ugyan a Franciaországgal folytatott üzletekben is,182 de inkább közepes cégnek számított. Igaz, vagyonukat elismerték a kortársak, befolyásukat pedig igazolja a Mediciek 1494. évi elűzésében, majd a köztársaság vezetésében játszott szerepük.183 Mivel Buda legtekintélyesebb középkor végi olasz kereskedője - legalábbis egy időben — e cég megbízottja volt, arra kell következtetnünk, hogy a nagyobb haszonnal járó nyugati üzletekbe csak kisebb mértékben tudván bekapcsolódni, a Duna-völgyében igyekezett kárpótolni magát. A pápai legátus különben ezt írja 1526-ban Bontempiről: „...como forá Messer Raggione Bontempi et altri ehe tenino raggione qui, che servissiro il thesoriere un altri ventimilia ducati di robbe et de panno, seta et oro.”184 Valószínűleg az ő örököse volt az a Raffaello Bontempi, aki Francesco Corsellini társaként 1528-ban Budán egy 267 forint 75 dénáros üzletet kötött.185 (Corsellini és testvére, Pietro már korábban is kötött üzleteket Magyarországon.)

A legjelentősebb firenzei cég, a Medici, banküzletektől eltekintve nem nagyon érdeklődött a magyar piac iránt.186 Igaz, a budai olaszok között voltak a Mediciekkel kapcsolatban állók, például Ottaviano Caffareccio da Volterra. '87 Most nem sorolhatjuk fel a korszak valamennyi Budán működő firenzei kereskedőjét, ezt más helyen amúgy is megtettük.188 Azt azonban ki kell jelenteni, hogy a legtekintélyesebb családok, így az Albizzi, Antinori, Cavalcanti és Gondi famíliák is elküldték egy időre egyik tagjukat Budára.189 Bontempit és Felice Fiorentinót190 leszámítva azonban általában csak néhány évig tartózkodtak itt. Caffareccio például hozzávetőleg nyolc évig kereskedett Budán.1"

A velenceiekkel a firenzeiekhez hasonlóan állunk. Árucikkeik, ügyfeleik és jogaik a firenzeiekéhez hasonlítottak. A 16. század elején, amikor Magyarország és Velence szövetségesek voltak, nőtt a szerepük. A budai velencei kereskedők közül a legtekintélyesebbek Antonio de Zuane de la Seda és testvére, Jacopo voltak. Családjuk nem tartozott a velencei kereskedők élvonalába, de nem is volt jelentéktelen.192

Az olaszok esetleges exportjáról kevés adat maradt fenn. Caffarecciótól Magyarországról hazautaztakor a Frangepánok 822 dukátot és posztókat raboltak el.193 (Mivel valószínűtlen, hogy nyolcévi magyarországi tartózkodás után olasz posztóval térjen haza, bizonyára német

182 Avignonban, Montpellier-ben, ezen kívül Velencében is dolgoztak. Roover 1963. 91., 337. p.

183 Commynes „trés riches”-nek nevezte őket. COMMYNES 1952. 1326. p.; Guicciardini 66. p.; LANDUCCI 1912.1. 108. p. l.j„ 110„ 128„ 165. p. 2.j„ II. köt. 54. p. 1. j , 60., 262. p. 2. j.

184 Mon Vatie II/1, 339-340. p. Bontempi üzleteire Id. még Kubinyi 1959a. 100. p.; Haller 1962.468. p.; Balogh 1966.1. 60-602. p.; GOLDENBERG 1963. 257-261. p.

185 KELÉNYI 1943b. 329. p.; BALOGH 1966. I. 602 p ; A Corselliniekre: Florenczi Okmánytár II. CDIV. sz.

186 Ld. fenn, 174. j.-ben.

187 Roover 1963.37., 217. p. Ld. rá KUBINYI 1959a. 111.31, és 34. j.; Balogh 1966.1. 602. p. A Marsupini családnak is volt kapcsolata a Mediciekhez: Roover 1963. 62., 67., 106. és 277. p. Franciscus Marsupini, aki valószínűleg Franko Italusszal is azonos, 1494/95-ben a kincstárnak selymet, atlaszt és hermelinprémet szállít összesen 636 Ft 10 dénár értékben: ENGEL 1797-98.1,81., 160. p. Ld. még BALOGH 1966.1. 614., 622. p. Valószínűleg fia lehetett az a Marsupinus Ferenc, aki Bakócz prímás familiárisa, majd 1514-től római magyar ügyvivő volt. FÓGEL 1917. 102. p.

188 Kubinyi 1959a. 99-102. p.

189 Uo.; Haller 1962. 468. p; Székely 1993. 412. p

190 Kubinyi 1959a. 111.35. j. Lehet, hogy tévesen lett Felice Stagival azonosítva. BALOGH 1966.1. 606. p. skk.

191 Florenczi Okmánytár II. CDXL1II sz.

192 Kardos 1951. 435. p.; Kubinyi 1959a. 101. A cégre vö még Simonsfeld 1887.1. 337-338., 368. p. Ld. még fenn, 175. j.

193 Florenczi Okmánytár I. CDXXXVII-IX. sz. és CDLII-CDXLIV. sz.