Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság - Buda és Pest szerepe a távolsági kereskedelemben a 15–16. század fordulóján
380 Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság vagy angol szövetekről volt szó.) Amikor Pietro del Pugliese hajóját a velenceiek elfogták, rézszállítmányt koboztak el tőle.194 Állatkivitelükről nem maradt ugyan adat, de állatbőreikről igen. A Baptista nevű firenzei, aki 1494/95-ben a kincstárnak főleg selyemszöveteket adott el 1651 forint értékben, 1502—09 között például felvásárolta a budai német mészároscéh összes állatbőrét.195 Valószínű azonban, hogy az állatkivitelben elsősorban a hazai kereskedők játszották a főszerepet. Az Olaszországba marhákat eladók között található például a budai polgár Harber Mátyás,196 Ernuszt Zsigmond pécsi püspök pedig pénzzel szállt be ebbe az üzletbe.1’7 Az Olaszországból behozott drága olasz szövetek és fűszerek eladásába viszont a jelek szerint a hazai polgárság csak kisebb mértékben tudott bekapcsolódni. Néhány tekintélyes budai magyar kereskedőnek ez is sikerült ugyan,198 azt azonban nem tudjuk, hogy foglalkoztak-e állatkereskedelemmel is. Az olaszországi behozatal egyébként sem nagyon növelhette a budaiak hasznát és tőkéjét. Volt ugyan olyan is, aki az olasz áruforgalomba aktívan be tudott kapcsolódni, mint Georgius litteratus de Pestre (nyilván elírás: Pesti György deák), aki egy Raffaello „de Viuranis” nevű firenzei kereskedővel alkotott társaságot, mégpedig úgy, hogy ő adta a pénzt, az árut pedig Raffaello vásárolta és adta el.199 Az olasz üzlet különben csak annyiban hozhatott hasznot a magyar fővárosnak, hogy az olaszok konkurenciát a délnémetekkel szemben jelentettek. A Jagelló-kor végére feltehetően kissé visszaesett az olasz kereskedelem, bár ezt egyedül a szlavóniai harmincadbérleti összegek esése bizonyítaná, ami azonban nem feltétlenül ad helyes képet. A török betörések viszont feltétlenül nehezítették a zenggi kikötő felé irányuló forgalmat, az viszont későbbi adatok alapján valószínűsíthető, hogy Radkersburg-Ptujon át folyó szarvasmarha-export változatlanul létezhetett.200 Az inkább a tengeri utat használó olaszok azonban mintha megfogytak volna Budán. A királyi kincstár által 1525 első felében 24 133 forint 32 dénár értékűen vásárolt áruból mindössze 13,3%-ot adtak el olaszok,201 szemben a 1494/95. évi 62,2%-kal. Ennek ellenére még mindig ők a legnagyobb üzletek kötői: azon hét kereskedő közül, akik 1000 forintnál magasabb összegért adtak el árut a kincstárnak, két olasz szerepel, együttesen 3028 forint 75 dénárral.202 Az itáliai kereskedelmet a korona 1526 után is támogatta. János király még 1526 őszén Velencébe küldte Josefics zenggi püspököt, és felajánlotta a Signoriának, hogy az addig Auszt194 Uo. CCXVI. sz. Az oklevél „cum aliquot aeris ponderibus”-t említ. Ez itt feltehetően rezet, nem pedig pénzt jelent. 195 A kincstár 1495 „pro pannis sericeis et aliis rebus ab ipso emtis” fizet neki. ENGEL 1797-98.1. 160. p. A budai mészároscéhhel kötött üzletére ld. a Mészáros-céhkönyvet [Mészáros-céhkönyv], passim. 196 MOL DL 19436. (Aurifaber Mátyásnak nevezve) Ld. rá fenn, 173. j. és alább, 287. j. 197 Tubero 175. p. 198 Itt különösen Szabó Benedek említendő, akitől 1494-ben a kincstár többek közt damasztot, bíbort, skarlátot stb. vásárolt 338,5 Ft értékben. ENGEL 1797-98.1. 81-82., 97. p. Feltehetőleg azonos azzal a „Zabo Wentze” budai polgárral, aki 1495. március 24-én Miksa bécsi „Regimentjétől” engedélyt kapott, hogy a vámok megfizetése mellett Ausztriában szabadon közlekedhessék áruival. Regesta imperii XI/I/2. 416. p. N° 3327. 199 Florenczi Okmánytár II. XII. sz.; BALOGH 1966.1. 623. p. 200 Ld. fenn, 142. j.; Teke 1979. 81-86. p. Teke különben (uo. 83. p.) túlértékeltnek tartja Pickl Othmar megállapításait Pettau jelentőségéről, mert Sopron és közte nem tudott jelentős áruforgalmat kimutatni. Csakhogy Pettaut [Ptuj] más úton közelítették meg, nem Sopron felől. 201 KUBINYI 1959a. 108. p. (A 158. j.-ben idézett számadáskönyv alapján.) 202 Ezek Lucas italus, egy velencei (MOL DL 104441., Batthyány Ferenc horvát bán hitelezője) és Antonius venetus de Zuane da la Seda voltak. (Ld. rá, fenn 192. j.)
