Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)

Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság - Buda és Pest szerepe a távolsági kereskedelemben a 15–16. század fordulóján

BUDA ÉS PEST SZEREPE A TÁVOLSÁGI KERESKEDELEMBEN A 15-16. SZÁZAD FORDULÓJÁN

Nem sokkal több mint 200 km-re fekszik egymástól a Duna partján két fontos középkori főváros: Buda és Bécs.1 Míg azonban az osztrák főváros kereskedelmével nem kevés munka foglalkozott,2 Buda kereskedelemtörténetének feldolgozása előtt komoly nehézségek tornyosulnak. Elpusztult a főváros levéltára, nem maradt ránk a királyi levéltár, úgyhogy aprólékos munkával; a Budával kapcsolatokat tartó városok anyagából kell rekonstruálni a város múltját. Bonyolítja a helyzetet, hogy Buda és bal parti testvérvárosa, Pest, jogilag önálló volt, rajtuk kívül még Óbuda és két mezővárosi rangú külváros, Felhévíz (Buda mellett) és Szentfalva (Pest mellett) együtt alkotta a fővárosi agglomerációt. Ezek a települések ugyanis gazdaságilag összefüggtek egymással: ebből a szempontból még a kortársak is egy városnak tartották őket.3

Ez a munka a középkori főváros kereskedelemtörténetének utolsó évtizedeit tárgyalja - kb. a Jagellók trónra léptétől (1409) a török megszállásig (1541) -, amikor az erősebben kapcsolódott a nemzetközi gazdasági élet vérkeringéséhez. Ennek a korszaknak a végén, 1536-ban írta Oláh Miklós (1526 előtt II. Lajos király titkára) Budáról: „Oppidum ipsum Budense celebre est Italis, Germanis, Polonis et nostra hac eatate Tureis quoque mercatoribus eo confluentibus veluti ad totius Hungáriáé emporium.” Pestet így jellemezte: „...vinis [...] praeter haec mercaturis quoque omnibus celebris. Mercatorum magnus est eo concursus. Poloni, Silesitae et pleraeque exterae nationes in ea vinum mercantur.”4 Azaz: a volt királyi titkár szerint mindkét város híres, külföldi kereskedők által látogatott hely; Pesten a bor a legfontosabb árucikk, Buda pedig egész Magyarország „empóriuma”, fő vásárhelye. Nemcsak a magyar Oláh tartotta ennek Budát, hanem az osztrák Cuspinianus is gazdag empóriumnak nevezte.5

A főváros kereskedelmének fejlődése a 15. század végéig

Buda városa már nem sokkal alapítása (a 13. század közepe) után az ország gazdaságilag egyik legfontosabb városa lett. Ezt bizonyítja 1255. évi vámtarifája, tudjuk továbbá, hogy IV. Béla a

1 Ez a munka egy kb. 25 évvel ezelőtt írt tanulmány átdolgozott magyar nyelvű változata: Kubinyi 1971b. 342-433. p. Ez a tanulmány sohasem jelent meg magyarul, és csak kevesen használták fel, így indokolt egyszer magyarul is kiadni. Újból elolvasván akkori munkámat, örömmel állapítottam meg, hogy túlnyomórészt ma is érvényesnek tartom akkori nézeteimet. Ennek ellenére vannak részek, így pl. e tanulmánynak második fejezete (Magyarország külkereskedelmi áruforgalmának struktúrája a középkor végén), amelyben álláspontom részben változott, úgyhogy ez nem felel meg teljesen akkori munkám szövegének. Ezen kívül számos helyen változtattam a megfogalmazáson; hol egyértelműbbé, hol óvatosabbá tettem. A jegyzeteket a későbbi irodalom alapján bővítettem, itt azonban nem törekedtem teljességre.

2 Luschin 1905. 741-866. p.; Mayer 1909.; Engel-Jánosi 1926. 37-71. p.; Brunner 1949-50. 7-30. p.; csendes 1974a. 95-106. p.; CSENDES 1974b. 44-53. p.; PlCKL 1971a. 320-341 p.; Perger 1976. 1-98. p.

3 Müller 1962. 199. p.

4 Oláh Miklós 17. p.

5 PODHRADSZKY 1841. 36. p.