Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság - A városi rend kialakulásának előfeltételei és a főváros kereskedelme a 15. század végén
322 Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság nyitrai kiváltságlevél, ha nem hamis is, de hitelessége kétségbe vonható. Ettől függetlenül arra hivatkozva, hogy a városok kiváltságlevelei még I. Istvántól kapott privilégiumokat említenek (Székesfehévár), tehát Géza király kiváltságlevele, mely későbbi, érvénytelen a városokkal szemben, elveti a püspök keresetét. Bár ezt a pert a városok teljes joggal nyerték meg — hiszen ahogy Karácsonyi és Szentpétery igazolta, a nyitrai kiváltságlevél valóban hamis volt -, ismerve a városok és az egyházak közötti vámviszályok lefolyását, a per megnyerését a városok nyilván nem az oldalukon álló jognak, hanem - akár a nagyváradi perben - az összefogásnak köszönhették. Ez a városi összefogás segítette Budát és társait mindkét nagy vámperben. Az egyház érdekének olykor háttérbe kellett szorulnia, s ezt előmozdította a városok összefogása, a maga korlátái között is. Kísérletek a polgárság renddé szerveződésére A városoknak a feudális állam bíróságai előtt az egyházak felett a vámperekben elért győzel- • méhez hozzájárult az államhatalom, annak az államhatalomnak a támogatása, amely az egyes városok és egyes egyházak közti ellentétekben többnyire nyíltan az utóbbiakat védte, vagy legjobb esetben semleges álláspontot foglalt el. A városok tehát egységes fellépéssel gazdasági téren meg tudták szerezni a király támogatását, kérdéses azonban, hogy volt-e ennek politikai téren valamilyen kihatása. A kérdés megválaszolásához ismernünk kell a városi rend fejlődését a 15. század második felében. A régi történetfelfogás szerint a polgári elemet Zsigmond király tette országrenddé az 1405-ös országgyűlés alkalmával. Mályusz Elemér azonban bebizonyította e nézet tarthatatlanságát.’5 Valójában a városok országrendi szereplése a Zsigmond halálát követő zavaros időszakban kezdődött. Ezekben az években rendszeresen meghívták a városokat az országgyűlésekre, ahol megbízottaik által képviselve megjelentek, és bizonyos szerepet is játszottak.95 96 Ennek ellenére minden jel arra mutat, hogy a városok az országgyűlési szereplés jelentőségét nem ismerték fel,97 hanem sokkal fontosabbnak tartották a feudális erőktől viszonylag független, saját bíróság létesítését. Ezt el is érték a 15. század közepén. Ekkor szorulnak ki végleg a támokmesteri bíróságból, a városok legfelsőbb ítélőszékéből a nemesi bírótársak, és ezáltal a tárnokszék teljesen polgári jellegű bírósággá alakul. Kialakul a tárnoki jog, amelyet Buda jogából fejlesztenek ki.98 Statútumai szerint a tárnokszék csak Buda városában ülésezhetett, ülnökei pedig Buda, Kassa, Pozsony, Sopron, Nagyszombat, Bártfa és Eperjes városok képviselőiből kerültek ki, akikhez Mátyás idején a pestiek járultak nyolcadiknak. A támokszék, amelyhez az ország legjelentősebb kereskedővárosai tartoztak, kitűnő eszközt jelentett a polgári rendi törekvések számára, mutatta a polgárság erejét, amely lerázta magáról - igaz, csak a bíráskodás terén - a feudális erők befolyását. Nem szabad azonban túlbecsülnünk a tárnokszék jelentőségét. A 15. század második felében a részt vevő városok sem értették még meg teljesen, hogy milyen fontos számukra a saját bíróság. Gyakori a részvétlenség a bírósági üléseken, úgyhogy szabályozni kellett a határozatké95 MÁLYUSZ 1927b. 1-5. p. 96 Mályusz 1957. 551. p. skk. Vö. Holub 1958. 101-102. p. 97 mályusz 1957. 562-563. p. 98 Mályusz 1927b. 386. p. skk.; Ifj. Szentpétery 1934. 14. p. skk.
