Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság - A városi rend kialakulásának előfeltételei és a főváros kereskedelme a 15. század végén
310 Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság ban nem fejezték be, hanem elhalasztották. Az uralkodó azonban elrendelte, hogy az erdélyi városok az ítélethozatalig csak annyit fizessenek a váradi vámon, mint a budaiak és a pestiek.29 Közben Budán kívül Pest és Kassa is beavatkozott a perbe, hogy azután a per végén az erdélyi városokon (Nagyszeben, Brassó, Kolozsvár, Beszterce, Segesvár, Torda, Enyed, Gyulafehérvár, Szászváros és Meggyes) kívül kilenc magyarországi (Buda, Pest, Fehérvár, Kassa, Pozsony, Eperjes, Bártfa, Lőcse és Ráckeve) is részt vegyen.30 A per tovább folytatódott, de ítéletet nem hoztak, így Mátyás kénytelen volt utasítani a személynököt, hogy 1477 májusában hozzon végre ítéletet. A personalis valóban tárgyalta is ekkor a pert, hiszen sorra átírja a városok számára a káptalan által bemutatott okleveleket, de ítéletet mégsem hozott.31 Egy 1477. június 11-én kelt oklevél ad választ arra vonatkozóan, hogy miért nem hoztak ítéletet. Ezen a napon ugyanis megjelentek a budai káptalan előtt Anárcsi Thegzes Péter és Jenői Simon mesterek, a nagyváradi káptalan kanonokjai, és a káptalan nevében előadták, hogy az uralkodó „ob favorem civitatum suarum regalium et etiam reginalium civiumque mercatorum in eisdem conmorantium quasdam causas in facto exactionis tributorum Waradiensium non tam iuris ordinem observando, quin potius absoluta sua potentia prout vellet et sibi placeret adiudicare atque huiusmodi tributum cum magno detrimento et defectu limitare pretenderet”. A káptalani képviselők a királyt és utódait ettől eltiltották, és egyben ünnepélyes ellentmondást jelentettek be. Tehát közismertté vált a király terve, hogy a vámpert új tarifa létesítésével a városok javára kívánja eldönteni. A májusi tárgyaláson ezért az új szabályzat elkészítése végett el kellett halasztani a pert. Akkor a káptalant csak ügyvédje, Solymosi László képviselte, míg júniusban már két kanonokot küldött fel a káptalan Budára.32 Az uralkodó tervét békés úton, megegyezéssel kívánta elérni, azonban a nagyváradi kanonokok ünnepélyes tiltakozása nyilvánvalóvá tette, hogy a káptalan erre nem hajlandó jogaihoz ragaszkodik, tehát békés megegyezésről szó sem lehet. Mátyás ezért 1477. július 3-án a nagyváradi vásárokat királyi hatalmával megszüntette, illetőleg Debrecenbe helyezte át.33 Debrecen ekkor a Hunyadiak családi birtoka és egyben vámszedőhely, melynek jövedelme a budai vár udvarbírói hivatalához folyt be. E vám ellen is voltak a városoknak panaszaik.34 A káptalan, sőt a váradi püspök jövedelmeit is súlyosan érintette a király intézkedése, és ezáltal egyezkedésre hajlamossá tette. 1478. február 17-én az uralkodó a váradi püspök kérésére újra engedélyezte a váradi vásár megtartását, de április 5-re a feleket megidézte a személynöki bíkamaraispán az 1460-as években. Életrajzát ld. Kubinyi 1957. 41. p. 113. j. Mint ilyen, a vámkérdésekben abszolút szakértő volt. 29 Brassó v. It. Privilegia nr. 211. [MOL DF 247038.] Mályusz reg. 30 Az erdélyi városok legteljesebb felsorolását az 1492-es ítéletlevélből ismerjük, míg a magyarországiakat 1477. május 20-án tüntetik fel, Pozsony nélkül. TELEKI 1852-63. XII. 16. p. és MÓL DL 24438. Csizmadia A. (CSIZMADIA 1941. 20. p.) ezt az adatot tévesen tárnoki gyűlésnek magyarázza, noha személynök előtt folyó perről van szó. 31 A király május 7-i utasítása a personalishoz. JAKAB 1870. 254-255. p. A personalis az okleveleket május 20-án írja át. Ld. az előző j.-et. 32 Beszterce v. lt. oki. 182. sz. [MOL DF 247417.] 33 Ez az oklevél számos helyen maradt fenn. TELEKI 1852-63. XII. 27-28. p.; Teutsch 1844. 102-103. p.; MÓL Ft. Kassa v. lt. Titkos Levéltár. F. 75. sz. [MÓL DF 269369.]; HERPAY 1916. 198. sz. Az uralkodó előadja ebben az oklevélben, hogy azért volt erre az intézkedésére szükség, „quia procuratores dicti capituli non parva temeritate ducti adeo se difficiles in ea re reddiderunt, ut nullam compositionem, nullamque limitationem et nullam prorsus pacis reformationem nomini ipsius capituli admitterent.” 34 Vö. IVÁNYI 1910.1. 2309., 2339., 2405., 2415., 2419., 2707. sz.
