Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság - A városi rend kialakulásának előfeltételei és a főváros kereskedelme a 15. század végén
A városi rend kialakulásának gazdasági feltételei és a főváros kereskedelme... 311 róság elé.35 Nem tudni azonban, mely okból, ezen a napon mégsem a személynök, hanem Ország Mihály nádor járt el a vámperben. Végre, kétévi pereskedés után az idéző levélben feltüntetett terminuson ítéletlevél zárta le a pert. Az ítéletnek csak a szász városok számára kiadott példányát ismerjük, amelyben átírják a szászok kiváltságleveleit. Vámmentességük alapja II. András király 1224. évi privilégiuma, az ún. Andreanum, melyet majd valamennyi uralkodó megerősített.36 Az ítéletlevél a káptalan által előterjesztett bizonyítékok közül csak Imre király 1203-as, a vámok kétharmadát adományozó kiváltságlevelét és az ezt a harmadik harmaddal megtoldóNagy Lajos-féle 1342-es privilégiumot vette figyelembe. A többi káptalani bizonyítékot, köztük az 1476-os vizsgálatot meg sem említették. A szászok az 1203-as kiváltságlevelet nem tudták érvényteleníteni, és így az Andreamim mentesítését csak az 1342-es oklevél vámharmadjával szemben próbálták érvényesíteni. Hajlandók voltak a másik kétharmad vám megfizetésére, azonban új, igazságos vámtételeket kértek. A nádori ítélet teljes egészében a szászok érvelését fogadta el, a harmadik vámharmad fizetése alól felmentette őket, a kétharmadra vonatkozóan pedig új vámszabályzatot léptetett életbe. A magyarországi városok ügyében kiadott ítéletlevél szövegét nem ismerjük, csak feltevésekre szorítkozhatunk. Buda, Pest és Fehérvár esetében a nagyváradival majdnem egy időben folyt első zsitvatői, az 1492-es második nagyváradi és az 1496-os második zsitvatői vámperek indokolásai és ítéletei alapján37 szinte biztosra vehetjük, hogy ezek a városok a vámperben megerősítették teljes vámmentességüket. Kiváltságleveleik ugyanis a vámmentességet nem új, hanem közismert régi jognak állították, amelyre vonatkozó eredeti kiváltságleveleik elvesztek. így fel kellett tételezni, hogy megelőzték az 1203-as váradi privilégiumot, tehát a káptalannak adott vámjog nem sérthette a városok régi mentességét. A nagyváradi káptalan látszólag megnyugodott az ítéletben, de jogai fenntartására különböző hiteleshelyek előtt több ízben tiltakozást jelentett be.38 Mátyás halála után pedig elérkezettnek látta az időt arra, hogy jogait érvényesítse. A személynöki bíróság előtt perbe fogta az erdélyi városokat. A magyar városok újból beavatkoztak a perbe, ezúttal azonban csak Buda, Pest, Kassa és Bártfa. A király először személyesen kívánt Nagyváradon ítélkezni az ügyben, később azonban mégis a személynöki bíróság mondta ki - több perhalasztás után - az ítéletet. Átírta a káptalan tiltakozását, amelyben a kanonokok előadták - majdnem az 1477-es tiltakozással azonos szavakkal -, hogy Mátyás városai iránti kedvezésből nem iuris ordine observato, quam absoluta sua potentia hozatta meg a nádorral az ítéletet. Ugyancsak átírta a bíróság a káptalan bizonyító oklevelei közül azoknak a többségét is, amelyeket a nádori törvényszék hallgatással mellőzött: így az 1476-os vizsgálatot. Mivel a vizsgálat igazolta, hogy a káptalan valóban jogosan, a bemutatott régi tarifa alapján szedette a vámot, a városok a vizsgálattal szemben alaki kifogással éltek. Szerintük ugyanis a vizsgálat érvénytelen, mert proclamata congregation történt inquisitio esetén az ország szokásjoga szerint az ellenfelet is meg kellett volna idézni, ez esetben pedig ez nem történt meg. A városok érvelését a személynöki bíróság elfogadta, és Or35 Ld. az idézett besztercei oklevelet és Teleki 1852-63. XII. 54-55. p. Ezzel az oklevéllel azonban már el volt döntve a per a városok javára, noha még ítéletet nem hoztak. A felvidéki városok ugyanis már a perköltségek megosztásáról kezdtek tárgyalni. IVÁNYI 1910. 2027., 2028. sz. 36 TELEKI 1852-63. XII. 59-69. p. (A teljes ítéletlevél kiadása.) Az Andreanumta Id. RegArp I. 413. sz. 37 Mindezek tartalmilag vagy egészen átírva Zápolyai István nádor 1496. évi ítéletlevelében Ld. all. j.-et. 38 A Csanádi és aradi káptalanok előtt 1481. augusztus 23-án, 1488. szeptember 14-én, 1492. január 21-én. Ezeket a tiltakozásokat átírták az 1492. évi ítéletlevélben.
