Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság - Buda város pecséthasználatának kialakulása
Buda város pecséthasználatának kialakulása 289 A város tehát - mint ahogy azt már Iványi Béla is kimutatta189 szabályszerű hiteleshelyi funkciót látott el. Úgy véljük, hogy a városkönyv-vezetésnél is fel kellene vetni azt a kérdést, hogy nem a hiteleshelyi registrumok mintájára vezették-e.190 Ezt azonban egyelőre nehéz eldönteni, hiszen minden nyugati városban ismerték a városkönyvet. A hiteleshelyi funkcióhoz azonban szükséges volt hiteles pecsétre. Valóban, városaink rendelkeztek hiteles pecséttel, hitelessége azonban a város bírói joghatóságától függött. Bár pecsétjüket a királytól kapták, joghatóságuk csak a városra és annak polgáraira terjedt ki.191 Ezen a területen viszont a városi hatóság kizárólagos joghatósággal rendelkezett. A kiváltságlevelek értelmében a városi hatóság előtt csak polgárnak a tanúságát fogadták el,192 szükségképpen el kellett tehát vetni a hiteleshelyek kiadványainak érvényét.193 így azután a városi hatóság lett polgárai hiteleshelye, amelynek tekintélye annyira megnőtt, hogy nem egyszer városi polgárokkal való ügyletnél idegenek akkor is igénybe vették, amikor az ügylettel kapcsolatos terület nem tartozott a város joghatósága alá.194 Összefoglalva tehát eddigi fejtegetéseinket megállapíthatjuk: a városi okleveles gyakorlat Magyarországon hazai magból sarjadt ki, és az a szükséglet hozta létre, hogy egyrészt a városi polgárságnak autonómiája gyakorlása közben létrejött intézkedéseit (például ítélkezés) írásba kellett foglalni, másrészt - ebből következően - városi hiteleshelyet kellett létrehozni. Okleveles formáik tehát hiteleshelyi funkciójukban létrejött kiadványaikban a hiteleshelyek formuláit, míg bírói és igazgatási szerepükben kiadott okleveleikben a királyi és nagybírói kiadványok formuláit követték. A városi okleveles gyakorlatnak a hazai oklevéladástól való függéséből következik, hogy a városi jegyzőknek otthon kellett lenni a magyar szokásjogban, tehát nem véletlen, hogy a 14. századi ars notarialis szerzője a városi jegyzők számára vonatkozó tudnivalókat is beledolgozta tankönyvébe.195 Az erősen sajátos színezetű hazai városi oklevéladás egységében a későbbi időben szakadás állott be, a kereskedelmi kapcsolatok és a szomszédos külföldi területek hatása, továbbá külföldi iskolázottságú jegyzők felvétele miatt egyre növekedik a németes jelleg, a magyar hiteleshelyekre jellemző oklevéladást nem egy területen kiszorítja a magdeburgi jogra utaló városkönyv-vezetés.196 197 Budán azonban megmarad a városkönyv eredeti, registrum-helyettesítő funkciójában, és nem szorítja ki a pecsétes oklevelet.1’7 189 Iványi 1911.16. p.; Iványi 1924.20. p. 190 A hiteleshelyi registrumokra: ECKHART 1914b. 84. p. Szerinte a királyi registrumvezetés a hiteleshelyiek mintájára történt. Uo. 91. p. Buda városkönyvére: 197. j.. Már Auner M. (AUNER 1912.42. p.) rámutatott arra a lehetőségre, hogy a városkönyv-vezetés a hiteleshelyi lajstromvezetés mintájára készült. 191 Szépen fejezi ki a város joghatóságának királyi eredetét és a joghatóságnak a hiteleshelyszerű működéssel való kapcsolatát Radna város 1268. évi oklevelének corroboratiója. ZW ! 100. p. Ld még ezekre az Ars notarialis 31. fejezetét: Kovachich 1799. 21. p. 192 MOLLAY 1959. 129. p. Valószínűleg ez is oka lehet annak, hogy 1343-ban maga a tárnokmester is mint budai polgár szerepel: MÓL DL 3554. 193 Ezt még Werbőczi is elismeri. HK 394. p. (Pars III. Tit. 13.) Vö. még: MOLLAY 1959. 129. p. 194 1323-ban pl. pozsonyi polgárok a város előtt adnak el megyei birtokot a káptalannak (MonStrig III. 29-30. p ). 1270-ben pedig fehérvári polgár vásárol birtokot a város előtt. (MÓL DL 83130. stb ). 195 Kovachich 1799. 21. p. A városi oklevéladó működést Erdélyben Auner is (Auner 1912. 57. p.) kapcsolatba hozza a hiteleshelyi okleveles gyakorlattal. 196 SZENTPÉTERY 1930. 233. p. 197 MOLLAY 1959. 80-81. p. A városkönyvbe minden fontos „under der stat sigil” pecsételt oklevél szövegét be kell másolni, „Auf das, ob einem menschen sein prief verloren oder verprandt oderr sunst vnder, christen oderr luden entpfrömbt worden, so soi man dem selbigen menschenr ob er des pegert des rechten helfen mit anderen statbriefen...”
