Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság - Buda város pecséthasználatának kialakulása
288 Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság amelyben a szavatosság szintén megtalálható, a formula szövege egészen más.175 Az evictiót Buda városa már 1318-ban antiqua consuetudójának nevezi.176 Mindez azt mutatja, hogy az adásvételi szerződéseknél a hiteleshelyi gyakorlat volt az irányadó. Egyébként is a város teljesen hiteleshelyi mintára szerepel. Kap királyi mandátumokat beiktatásra,177 határjárásokat végez,178 vizsgálatokat hajt végre.179 Ezek szerint a hiteleshelyek működésének mindkét fő ágát megtaláljuk a városi okleveles gyakorlatban: mint a felek által felkért vagy valamely hatóság által felszólított oklevéladók,180 s mint valamely, a király által vett mandatum alapján hatósági eljárás részesei is szerepelnek a városok.181 Ez utóbbinál azonban bizonyos különbségek is merülnek fel a hiteleshelyek és a városok között. Nem az a különbség, hogy például statutio alkalmával a mandatum lemásolása után nem relatiót, hanem privilegiális oklevelet adnak ki, hiszen ez hiteleshelyi okleveleknél is előfordul,182 hanem a királyi ember hiánya. Ez a megyei igazgatással rokon vonás, ott is előfordul, hogy a megye vizsgálatot teljesít felsőbb hatósági parancsra, királyi ember és káptalani kiküldött nélkül is.183 Bár van adatunk arra is, hogy - éppen Buda esetében — iktatásnál jelen van a királyné kiküldötte, de az iktatást a város foganatosítja, és a királynéi ember jelenléte csak a különleges helyzetből magyarázható.184 Úgy hisszük, hogy a királyi ember hiánya azzal magyarázható, hogy a szóban forgó vizsgálatok a város területén, annak joghatósága alá tartozó személyekre, illetőleg ingatlanokra terjedtek ki, amely felett a városi privilégiumok értelmében felsőbb bírói hatóságnak nincs jogköre.185 Valószínűleg ezzel magyarázható a megyéknél is a királyi emberek időnkénti elmaradása: a megyei hatóság illetékes bírája a megyei területen élőknek. Az iktatásoknál történő közreműködés ennek analógiájára történt, amit csak alátámasztottak a városi kiváltságlevelek azon pontjai, amelyek az idegenek számára történő ingatlaneladásokat tiltják és a szabad végrendelkezési jogot foglalják írásba.186 Egyébként olyan szervnek, amelynek valóban volt joghatósága a város felett, mint a tárnokmesternek, joga volt kiküldeni emberét, aki mellé azonban a város egy fidedignus személyt delegált.187 Ez tehát teljesen megfelel a hiteleshelyi homo pro testimonio fidedignusnak. Az iktatásokról kiadott városi oklevelek formulái egyébként szintén megegyeznek a hiteleshelyekével.188 175 Pl. egy chremsi polgárok által kiadott 1276. évi oklevélen: WEIS 1856-59.1. 181. p. 176 Ld. 174. j. 177 Zágráb 1288-ban: MHEVI. 60. p. stb. 178 Esztergom 1255-ben: MonStrig 1.431. p. 179 Az Ubulfiak érdekében vizsgálatokat végzett III. András idején Németi, Szőllős és Nagyszász: HO VII. 277., 308. p. Ugyanebben az ügyben a váradi káptalan is intézett jelentést az uralkodóhoz: uo. 276. p. 180 SZENTPÉTERY 1930. 125. p. 181 Uo. 127. p. 182 Uo. 128. p. Privilegiális relatio csak akkor készült, ha nem történt ellentmondás. 183 Ez már elég korán, IV. Béla idején előfordult: HOLUB 1929. 104-105. p. Késői példa: SÜMEGHY 1928. 160-161. p. A 14. századi Ars notari alis példái viszont oly esetekre vonatkoznak, amidőn a megye királyi emberrel együtt jár el: KOVACHICH 1799. 15. p. 184 A királyné egy általa vásárolt házat ajándékozott el, így került oda a királynéi ember: MÓL DL 100032. 185 HÓMAN 1908. 118. p. 186 Uo. 103. p. 187 1 244. évi pesti kiváltságlevél szerint: BTOE I. 42. p. 188 A 184. jegyzetben idézett budai oklevélben: „... qui abinde ad nos redeuntes nobis voce consona retulerunt.” Vő. az Ars notarialisban: „qui tandem ad nos reversi nobis uniformiter retulerunt.” KOVACHICH 1799. 4. p.
