Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság - Buda város pecséthasználatának kialakulása
Buda város pecséthasználatának kialakulása 287 ló típus Ausztriában sem egyedülálló.166 167 A lényeges különbség a magyar és a külföldi városi oklevelek között —ami minden osztrák oklevélre is vonatkozik-az oklevelek záró részében található. Szinte kivétel nélkül minden városi oklevélben Németországtól Lengyelországig, Morvaországtól Ausztrián át Dalmáciáig a 13. századi városi oklevelekben megtaláljuk a tanúfelsorolást. A keltezést többségükben actum et datum, vagy egyszerű adummal fejezik ki. Egy másik érdekes jelenség, amire fel kell hívnunk a figyelmet: a városi pecséteknek magánszemélyek oklevelein való használata. Erre, mint rámutattunk, csak néhány magyar példát tudunk korszakunkban felhozni, míg szomszédjainknál igen gyakori, hogy egyes személyek városi pecséttel erősítik meg okleveleinket még akkor is, ha van saját pecsétjük. Ilyenkor az intitulatio a személy és nem a város nevében szól, és csak a corroboratióból tudjuk meg, hogy a város pecsétjét felhasználták.168 Városi okleveleink ezek szerint az általános európai fejlődésből származó hasonlóságok mellett sokban különböznek a külföldiektől. Ezzel szemben minden magyar városi oklevél hasonlít egymásra. De ez a hasonlóság fennáll más magyar oklevéladó szervek kiadványai és a városi oklevelek között is. Rokonságot találunk a királyi,169 országos főméltósági170 és hiteleshelyi oklevelekkel.171 Mindez alátámasztja Eckhart Ferenc megállapításait, amelyek szerint a hiteleshelyi intézmény következtében a magyarországi okleveles gyakorlat a külföldinél sokkal egységesebb képet mutat.172 Mivel a városi oklevéladás hazánkban később kezdődött a királyi, hiteleshelyi stb. oklevéladásnál, nyilvánvaló ezeknek a hatása. A városi oklevelek tartalmi vizsgálata is érdekes összefüggésekre vet fényt. Fennmaradt városi kiadványaink összehasonlíthatatlanul legnagyobb részét az ingatlan adásvételi szerződések adják. Ezek - formájukat tekintve - teljesen megfelelnek a hiteleshelyi azonos tárgyú okleveleknek. Különösen jelentős ebben a fajtában a szavatossági formula használata. A római jogból származó szavatosság (evictio) a 13. században válik általánossá a magyar szerződési jogban.173 Kialakulnak a megfelelő formulák, és minden adásvételi szerződésben ezeket idézik. Városi okleveleinkben ugyancsak megtaláljuk az evictiót, mégpedig a hiteleshelyi formulák szövegével.174 Az evictiónak ez az általános használata magyar jellegzetesség. Bár ismerünk külföldi városi oklevelet is, 166 Pl. Magdeburg, 1244: Ub Magdeburg I. Halle 1892, 56-57. p; 1281 : uo. 81-82. p. stb. 167 Arengával kezdődnek: Bécs; 1270: WEIS 1856-59.1. 174. p.; Krems, 1271: Ub Land ob der Enns III. 382-383. p. stb. 168 Osztrák területen: Bruck pecsétjét 1275-ben (WEIS 1856-59.1. 196. p ), Tulln pecsétjét 1280-ban (Ub Sanct-Pölten 1. 143. p.) stb. 169 Buda fentebb ismertetett promulgatióját megtaláljuk egy 1294. évi királyi pátensen (BTOE I. 289. p ), szokott corroboratiós formulája is majdnem azonos formában található meg királyi okleveleken (pl. 1297: uo. 314. p.; 1307: AOI. 137. p.). 170 A budai promulgatiós formula alországbírói oklevélen: BTOE I. 293,344. p. A nádori oklevelek formulái: NyERS 1934. 47-49. p. 171 A budai corroboratio budai káptalani (AO I. 10-13. p.)„ felhévizi (uo. 173. p.), és esztergomi keresztes konventi (uo 269) okleveleken. A példák százait lehetne felsorolni mind a budai, mind pedig egyéb városi oklevelek formuláinak más magyar oklevéladó szervek okleveleivel való rokonságának bebizonyítására, de ez nem tanulmányunk feladata. 172 Eckhart 1914b 162. p 173 ILLÉS 1901. 100-102. p. 174 Buda 1318-tól használt formulája: „... assumpsit nichilominus... eundem ...suosque heredes secundum usum et consuetudinem nostre civitatis ab antiquo approbatam propriis laboribus et expensis expedire ab omnibus ratione prenotate ... volentibus molestare.” (Ld. 137. j.) Rokon szövegezésű a budai káptalan 1316. évi (AO 1.406. p.) és a felhévízi konvent 1317. évi (uo. 432. p.) oklevele.
