Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
A királyi székhely és a főváros - A budai vár udvarbírói hivatala (1458–1541). Kísérlet az országos és a királyi jövedelmek szétválasztására
262 A királyi székhely és a főváros provizoratus hivatali pecsétjének tekintették.164 Az udvarbíró alá tartoztak a familiaritás által hozzákapcsolt udvari tisztviselők, elsősorban a sáfár.165 Igaz, hogy az ezt igazoló adatunk csak a korszak végéről származik, és így nem tudjuk, hogy így volt-e már Mátyás idején is. A sáfár rendszeres időközökben azonos összegeket kapott a kincstártól a konyha ellátására. A kincstár fedezte a szakácsok fizetését is.166 A konyha szükségleteinek azonban csak egy részét folyósította a kincstár, míg a többit az udvarbíróságtól kapta meg a sáfár. (A provizor két asztala, a tűzifa, a bor, hús, főzelék stb. egy része.) A sáfárnak a kincstártól és a provizoratustól kapott ellátmányokról feltehetően számadást kellett benyújtania, mégpedig az 1518-19-es törvényekből következően nyilván az udvarbíróságon. (A konyha ugyanis a törvény szerint az udvarbíró hatásköréhez tartozik.) A vidéki uradalmakat vezető tisztviselők is - miként fent láttuk - familiárisai voltak a provizomak. Ennek megfelelően a provizomak hozzájuk intézett utasításai szigorú parancsoló hangnemben íródtak, akár kun kapitánynak,167 akár valamely vidéki udvarbírónak vagy officiálisnak címezték.168 A király maga is figyelembe vette az udvarbíró és az általa kinevezett tisztviselők kapcsolatát, és ezért valamely vidéki birtok ügyében is többnyire csak az udvarbírónak, vagy az udvarbírónak és az általa megbízott officiálisnak címezte parancsait.169 A parancslevél tényleges végrehajtásához azonban szükség volt az udvarbíró végrehajtási utasítására, ugyanúgy, mint a pénzügyi vonatkozású királyi rendeleteknél a kincstartói parancsra.170 A királyi birtokigazgatással kapcsolatos hivatali eljárásmódot kitűnően jellemzi a következő eset. 1487. június 8-án Ráskai Balázs budavári udvarbíró szigorú hangú parancslevelet küldött Gáspár deák debreceni officiálisnak. Mandátumában elmondja, hogy az egri káptalan panaszára utasította őt a király, hogy adassa vissza a polgári királyi jobbágyok által elfoglalt földeket a káptalan palkonyai jobbágyainak. Elrendeli tehát, hogy az officiális hajtsa végre az utasítást. Gáspár deák, a hiteleshelyi relatiók formuláit felhasználva, július 12-én oklevelet állított ki, amelyben átírta a „dominus noster gratiosus”-nak címzett Ráskai parancsát, majd így folytatja: „volentes mandatis ipsius domini, domini nostri, domini Blasii provisoris curie Budensis satisfacere” kiküldte Kis Lukács nevű familiárisát, aki „in persona nostra, ymmo verius prefati domini nostri, domini provisoris curie Budensis” összehívta a polgárii jobbágyokat, és „iuxta mandatum prefati domini nostri, domini provisoris curie, ymmo verius regie maiestatis” elrendelte a lefoglalt földek visszaadását.171 Az udvarbíró, mint ahogy az nevéből is kitűnik, a királynak mint magánfoldesúmak a bírói hatóságát is gyakorolta. Említettük, hogy a pesti hajósok ügyében a provizor praesentiája hozott ítéletet,172 és fel kell tételeznünk azt is, hogy a vidéki uradalmak úriszékétől is hozzá fellebbeztek. Még olyan birtokügyekben is, amikor a királyi kúria illetékességi körébe tartozott az ügy elintézése, az ítélőszéken bírótársi minőségben részt vett a porvizor (vagy helyettese). Pél164 1501: „sigillo nostro anulari, quo in officio provisoratus curie utimur”. Esztergomi kpt. It. Capsa 14. fasc. 6. nr. 24. 165 Ld. 95. j, 166 Vö. pi. 1525: FRAKNÓI 1877b. 90., 134., 209., 229. p. stb. 167 Ld. 58. j. 168 1484: MOL Ft., Eszt. kpt. m. It. Lad. 35. fasc. 2. nr. 12. [MOL DF 236898.]; 1487: ld. 171. j. 169 PI. 1476: MOL DL 17799.; 1498: MOL DL 20709. 170 KUBINYI 1958a. 56-57. p. 171 1487: MOL Ft. Egri kpt. It. Nr. 15. Div. 2. Fasc. 3. Fr. 14. [MOL DF 210504.] 172 Ld. 84. j.
