Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
A királyi székhely és a főváros - A budai vár udvarbírói hivatala (1458–1541). Kísérlet az országos és a királyi jövedelmek szétválasztására
A budai vár udvarbírói hivatala (1458-1541) 253 ügyében folynak a perek.103 A bártfai városi polgárok vámmentességi kiváltságait ugyanis Debrecenben nem akarta az udvarbíró (illetve ottani officialisa) elismerni. Az ügy kivizsgálásával és elintézésével az uralkodó a kincstartót bízta meg, aki azonban úgy látszik nem akart a provizor nélkül dönteni.104 Évekig nem intézték el a pert, míg végül 1489 közepén a kincstartó elintézésére áttette a pert Ráskai udvarbíróhoz, tehát ahhoz, aki tulajdonképpen az alperes volt.105 ítéletre úgy látszik nem került sor, mert közben Mátyás meghalt, és a debreceni uradalmat fia örökölte. Lehet, hogy közvetlenül halála előtt kivonta már a provizoratus hatásköréből maga Mátyás a debreceni uradalmat, és Nagylucsei kincstartóra bízta, aki - nem kincstartói minőségében - a Corvin Jánosnak adományozott családi uradalmakat igazgatta mint Corvin officialisa.106 Az udvarbírók a felsorolt uradalomigazgatási feladatokon kívül olykor egyéb funkciókat is viseltek. Ezek azonban egészen más jellegű feladatokat jelentettek, és ezért a budai porvizoratus történetével foglalkozó tanulmányban nem foglalkozhatunk velük.107 Az eddigiekben foglalkoztunk a provizor illetékességi körével. Megállapíthatjuk, hogy az 1518-19-es törvény vagy a tényleges helyzetnek felelt meg, vagy pedig olyan jövedelmi forrásokat akart az udvarbíró felügyelete alá helyezni, amelyek egyszer már voltak az ő irányítása alatt (például Komárom). Ez utóbbiak idekapcsolásának kívánsága nem véletlen, összefügg a rendek azon törekevésével, hogy az elzálogosított, vagy egyéb módon elidegenített királyi javakat visszaszerezzék.108 (Ezáltal ugyanis egyrészt a királyi birtokokat bitorló bárók hatalmát akarták csökkenteni, másrészt az uralkodó nagyobb birtokok esetében - legalábbis elvben - több jövedelemhez jut, és így kevesebb adót kell megszavazni.) Valóban, a felsorolt birtokok nagy része ekkor zálogban volt.109 De a zálogba nem adott birtokok közül is a bácsi országgyűlések idején Munkács Bornemissza János, Tata és Komárom pedig Korlátkői Péter kezelésében voltak, akik megtagadták a váraknak a provizoratus számára való átszolgáltatását.110 A budavári udvarbíróság keletkezésének története ezek szerint a következőképpen rekonstruálható: Mátyás rögtön trónra lépése után - egy talán már régebben is meglevő, de alárendelt uradalmi tisztviselő funkciójának kibővítésével - a budai vár eltartására új hivatalt létesít. A feladat ellátásának megkönnyítésére felügyelete alá helyezi az eddig a budai várhoz adózó Jászkunságot, továbbá a csekély budai vártartományt (néhány conditionarius települést és egy-két falut) és néhány uradalmat. Az uradalmak és a provizoratus kapcsolata azonban még nem intézményes: más és más uradalmakat kezelnek Budán kívül a különböző provizorok. Csak a Jászkunság tartozik kezdettől fogva az udvarbíró hatáskörébe. Az 1470-es évektől -103 IVÁNYI 1910.1. 2339., 2408., 2415., 2417., 2419., 2422., 2423., 2516., 2554., 2652., 2707. sz. 104 Uo. 2408., 2415. sz. 105 Uo. 2707. sz. 106 1492: MÓL DL 37673. Egy perben a Nagylucsei örökösök bemutatnak olyan számadást, amely 1490. évi debreceni bevételeket is tartalmaz. 107 Pl. Piber Benedek a pannonhalmi apátság javainak kormányzója, Ráskai több megye főispánja. Fráter György kincstartó, végül több udvarbíró (Horváth Gergely, Ráskai, Bornemissza János, Athinai Simon és Fráter György) budai várnagy is. Ld. a Függeléket, a provizorok jegyzékét. 108 Vö. pl. 1514: 2. te. Corpus Iuris 706. p. 109 Kovachich 1800. II. 425-26. p. 110 Uo. 431.; Acta Tomiciana V. 22. p. Úgy akarták egyesek megkerülni az így felmerült nehézségeket, hogy Bornemisszát akarták volna megtenni provizorrá, és így megtarthatja az uradalmat, („...nonnulli domini majores proposuerant medium hoc Maiestati illi regie, ut faceret provisorem castri Budensis ipsum dominum Bornemissa, ut ita castra, que nunc tenet, quiete retinere posset.. .” Acta Tomiciana i. h )
