Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
A királyi székhely és a főváros - Buda, Magyarország középkori fővárosa
Buda, Magyarország középkori fővárosa 235 többi királynál is. Mind Zsigmond,37 mind veje, Albert38 a székesfehérvári koronázás után nyomban Budára sietett. Feltételezhetjük, hogy mindkettőjüket ugyanolyan ünnepélyesen fogadták, mint az eddig említetteket: tehát a szokott „entrée” zajlott itt is. Hasonló módon zajlottak le az új királynék bevonulásai is. Beatrix királyné 1476. december 15-én, vasárnap érkezett Budára. Jóval a városon kívül ekkor is a zsidók fogadták díszesen öltözve az uralkodó új feleségét. Egy mérföldre a várostól a főpapok, a főurak, Buda és más városok polgárai várták a lóháton érkező királyi párt. A havazás ellenére a város alatti mezőn rövid lovagi tornát tartottak, majd következett a bevonulás. Itt is körmenetben vonult a papság, a városi kolostorok szerzetesei, valamint a céhek, ereklyéket hordozva. Az oltáriszentség mögött 67 trombitás jött. Az egykori leírások részletesen ismertetik a menetet, a díszes öltözékeket. Az út megint a Nagyboldogasszony-templomba vezetett, ahol tedeumot énekeltek. Szabadon bocsátották a rabokat is. Utána a királyi pár ismét lóra ült, majd a palota előtt elbocsátották a kíséretet.39 Hasonlóan zajlott le II. Ulászló feleségének, Anne de Foix-nak (Candale-i Anna királyné) bevonulása is.40 A királyi, királynéi bevonulásoknak tehát megvolt a kialakult „koreográfiája”, amelyben Buda és polgárai nem kis szerepet játszottak. Megállapítható, hogy az uralkodót (és feleségét) ugyan Székesfehérvárott kellett megkoronázni, utána azonban Budára ment, hogy a fővárosi polgárság hódolatát is fogadja, ami mintegy igazolása volt törvényes uralmának. A polgárság a városon kívül fejezte ki hódolatát, miután az új király - a Mátyás bevonulásával kapcsolatos adat szerint - megfogadta kiváltságaik megtartását. A ceremóniának volt egyházi része, ami a város fő plébániatemplomában zajlott, a királyt fogadó körmenet is elsősorban - de nem kizárólagosan - egyházi jellegű volt. Többször kimutatható, hogy az uralkodó körüllovagolta a várost, ami azonban időben esetleg nem esett egybe a bevonulási szertartással. Végül nem felejtkezhetünk meg az amnesztiáról, a városházán őrzött rabok szabadon bocsátásáról sem. A város körüllovaglásának befejezése és a templomi tedeum elhangzása után Mátyás hatalomra lépése idején azonnal palotai lakosztályába ment. Beatrixot viszont a király a templomi tedeum után azonnal lakosztályába vezette. Elképzelhető, hogy a királyné már elfáradt vagy a havazás megnehezítette a lovaglást. A város körülutazására azonban mégis sor került. Ez néhány nappal a Nagyboldogasszonytemplomban tartott egyházi esküvő után - és talán nem véletlenül -, a házasság elhálását követő napon történt. Forrásunk a következőt írja: „Utána kimentek a várból egy aranyos szánon, amelybe egy szép fehér ló volt fogva, és körülutaztak a városon”.41 Ne felejtsük el, hogy december vége volt! A közjogilag is fontos koronázás utáni bevonuláson kívül Európában42 akár másutt és máskor is sor kerülhetett „entrée”-kra. A szokás megszabta ennek idejét és koreográfiáját, sőt a budai polgárok ebben játszott szerepét is. A Budai Jogkönyv 7. §-a a következőt írja elő. Ha a király háborúba ment vagy huzamosabb ideig az országon kívül tartózkodott és hazatért, akkor 37 ZsO I. 3. p. (4. sz.) (Április 1-én még Székesfehérvárott, 4-én már Budán ad ki oklevelet.) 38 Teleki 1852-63.X. 10—11. p. (Albert 1438. január9-én Budáról értesíti Frigyes osztrák herceget székesfehérvári megkoronázásáról.) Az apja életében megkoronázott II. Lajost nem vitték el a fehérvári temetésre, viszont 1516. március 23-án, húsvétkor, az ünnepi nagymise előtt és után kísérték végig a városon Sanuto III. 42-43. p. 39 Katona 1793.60-61. p.; Borsa 1943.46-47. p. 40 MARCZAL! 1876. 97-113. p. 41 BORSA 1943. 52 p,: „Darnach fueren Sy heraus der pürg in die statt auf dem guldin Schlitten vnd ain schon weyss ross darjnn, vnd fueren in der stat vmb”. 42 Ld. a 30. jegyzetet.
