Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
A királyi székhely és a főváros - Buda, Magyarország középkori fővárosa
234 A királyi székhely és a főváros ség a koronára,29 valamint az „entrée” (a középkori uralkodók Európa-szerte gyakorolt ünnepélyes bevonulási szertartása). Különösen ünnepélyesek voltak azok az „entrée”-k, amelyeket az uralkodók koronázásuk után fővárosukba visszaérkezve rendeztek meg.30 Látni fogjuk, hogy az 1458-as esemény ebben a vonatkozásban nem volt Magyarországon sem egyedülálló. A Mátyás tiszteletére rendezett bevonulási színjáték is mutatja Buda nagy jelentőségét. Ki kell emelnünk azonban még valamit: a király leült a palotában, hogy államügyeit intézze. Talán nem tévedünk, ha ezzel az aktussal magyarázzuk a királyi szék, trónus fentiek szerinti részletes taglalását. Buda szerepe és a királyi bevonulás jelentősége először a III. András halála utáni eseményeknél válik nyilvánvalóvá. A külföldi források szerint a cseh király fiát, Vencelt a nemesek a budai polgárokkal együtt választották meg királynak és vezették be Budára.31 A stájer rímes krónika elmondja, hogy a papság a Budára érkező fiatal Vencel elé vonult, akit harangzúgás közepette vezettek a Boldogasszony-templomba. „Felemelték a szentélyben az oltárra [...], hogy az embereknek nyilvánvaló legyen, királlyá választották.” Majd megkoronázták Székesfehérvárott, ahonnan hazahozták Budára.32 Mivel a másik trónkövetelő, Anjou Károly hatalma erősödött, 1304-ben Vencel apja, a cseh király jött Magyarországra, és felkereste fiát Budán. Kifejezte azon kívánságát, hogy szeretné fiát királyi díszben látni, ezért Vencelre feladták Szent István palástját, felkötötték rá Szent István kardját, lábára annak sarkantyúit, fejére rakták Szent István szent koronáját stb., így vonultak a templomba ünnepi misére. A mise után a papság egyházi énekekkel szállására kísérte a királyt, ahol lakomát adtak a főpapok és a magyar urak tiszteletére.33 Utána a cseh király fiát a magyar koronázási ékszerekkel Csehországba vitte, ahol lemondott a magyar trónról Bajor Ottó javára, aki a koronával együtt Magyarországra jött. Ottó első útja ugyancsak Budára vezetett, ahol a polgárság fogadta és hűségesküt tett neki.34 Majd a székesfehérvári koronázás után visszament Budára. Ezt a Képes Krónika a következő szavakkal írja le: „Onnan [Székesfehérvárról] Budára ment, és ünnepnapon királyi díszben, a Szent Koronával a fején nagyszámú néppel lóháton ment végig az összes utcákon és utakon, hogy mindenkinek kinyilvánítsa, miszerint ő a törvényes király”.35 Gondolhatnánk azt, hogy a 14. század eleji zűrzavaros időkben felértékelődött Buda szerepe, annál is inkább, mert akkor itt élt a király. Ennek ellenére hasonló eseményeket látunk a század 40-es éveiben, amikor pedig az uralkodó Visegrádon lakott. I. Lajos, aki apjától örökölte a trónt, székesfehérvári koronázása után először ugyancsak Budára ment, „itt az egész nép és a polgárok, valamint a papság és minden szerzetes férfi nagy hódolattal és tisztességgel fogadta, ahogy az a királyi felséget megilleti”. Utána visszatért Visegrádra.36 Ugyanígy történhetett a 29 Vö. FÜGEDI 1974. 52-71. p. Szerinte a második esküt a király a palotában tette le (uo. 54. p.), ez azonban a fenti adatok alapján valószínűtlen. 30 Beaune 1996.35-36. p. 31 Györffy 1963-98. IV. 601. p. 32 Gombos 1937-38. III. 1905-1906. p.: „...uf dem altar in dem kor huoben si in empor [...] dass den liuten wurde offenbaere, daz er ze kunig erwelt waere”. 33 Gombos 1937-38. III. 1914-16. p. 34 Gombos 1937-38. III. 1936. p. 35 SRH I. 483. p.: „Inde Budam veniens et in die sollempni in decore regio, coronam sanctam habens in capite, per omnes plateas et vicos incidebat eques cum populo copioso, ut cunctis se esse regem legittimum publicaret”. 36 SRH I. 505. p.: „...ibi ab omni populo ac civibus et clero virisque religiosis omnibus cum magna reverentia et honore est susceptus, prout regiam decet maiestatem”.
