Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete - Rákospalota és Pestújhely a honfoglalástól a török hódoltságig
198 Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete nyok és talán segítenek egyes - a források alapján megállapítható - magyarázatok megállapításánál. A fizikaiföldrajzi tényezők mellett a településföldrajziakat sem hanyagolhatjuk el: Palota és környéke városoknak — Óbuda, Buda és Pest - közvetlen vonzásterületébe esett; és ahogy — az Óbuda települési előzményének számító - Aquincum védelme szükségessé tette, hogy a Duna balpartján erődítmények biztosítsák, úgy hatottak a városok a középkori falvak életére. A mai XV. kerület középkori elődei történetének megírásánál elsősorban erre, a város és falu közti kapcsolatra kell ügyelnünk, mert ennek - és a földrajzi körülményeknek - ismerete nélkül nehezen lehet életet lehelni a gyéren fennmaradt adatokba. A régészeti leletek igazolták, hogy a 9. század végén, a magyar honfoglalás-kori őseink máris megszállták ezt a területet. Anonymus krónikája, amelyet a 11-13. század fordulóján írtak, úgy tudta, hogy Árpád magyarjai, amikor a Dunántúl megszállására indultak a megyeri révnél keltek át a Dunán. A két egymással szemben fekvő Megyer - Békás- és Káposztásmegyer — helye mint fenn láttuk régészetileg is kimutatható, a megyeri rév helye ide valószínűsíthető.5 (42. ábra, a térképen lásd az 1. sz. lelőhelyet!) A megyeri réven át, amelynek jelentősége már az Árpád-korban lehanyatlott, a kelet felé vezető út nyilvánvalóan a Szilas-patak völgyében vezetett és ezáltal érintette a későbbi Palotát. Káposztásmegyer lakói szintén a patak - és a homokdombok - irányában terjeszkedhettek kelet felé. (Káposztás)megyeri lakókról már 1276-ból vannak adataink, akik szabad embernek számító földművesek (azaz nem rabszolgák) voltak, a falu eredeti birtokosa pedig a Fraknói család volt.6 Besenyő falunak tatárjárás előtti létét is írásos adatokkal lehet igazolni, amely a másik jelentős észak-pesti patak, a Rákos-patak torkolatától délre feküdt. Amíg Káposztásmegyer neve magyar lakosságra, sőt a Megyer törzsből származó lakókra utal, addig a Rákos-patak torkolatánál fekvő falu a magyarokhoz csatlakozó, török eredetű katonáskodó besenyők települése volt. Ez utóbbi szemben feküdt Óbudával, körülbelül a Margitsziget északi csücske vonalában; a 13. század első felében az észak-kelet-magyarországi leleszi premontrei prépostság birtokába került. A lelesziek birtoklásáról a tatárjárás óta nem hallunk, azért valószínű, hogy a település elpusztult, de rövidesen újra települt, hisz 1268-ban a nádor már törvénynapot tartott itt. Lakóira különben már 1245-ben is van adat. A 14. századtól kezdve Besenyő az óbudai káptalan birtoka, ettől kezdve - nyilván plébániatemplomáról - Szenti ászlónak nevezték. (Lásd a térképen [42. ábra] Besenyő, illetve Szentlászló elhelyezkedését.) Törzsnévi eredetű - Besenyő déli szomszédjának -Jenőnek a neve is. Ez a település a Margitsziget déli végével egyvonalban keletkezett és a róla elnevezett dunai rév balparti kikötője volt. Nyilván nem véletlen, hogy a fontos fejedelmi, majd királyi központ Óbudával szemben, a Duna túlsó oldalán fekvő három falu, amelyek közül legalább kettő révkikötő is volt, törzs, illetve népnevi eredetű nevet visel. Bizonyára a központ és a révek védelmére ide telepített személyek számára alapították és így mintegy a római őrtornyok szerepét vették át.7 A 13. századtól kezdve ez a védelmi rendszer azonban már elvesztette jelentőségét, hiszen különben nem lett volna itt birtokos a leleszi prépostság. Ez utóbbi birtoklás viszont azt mutatja, hogy a királyi központ közelében még távolfekvő kolostorok is igyekeztek birtokokat szerezni.8 5 SRH I. 94. p. (Anonymi Gesta Hungarorum c. 46.) A megyeri kikötőt említi II. Géza 1148-ban: BTOE I. 3. p. 6 Györffy 1973. 7 Uo. 8 Kumorovitz 1964. 81. p.
