Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete - Budafelhévíz topográfiája és gazdaság fejlődése
Budafelhévíz topográfiája és gazdasági fejlődése 159 sabban forog. Viszont ha felemelik valamely malom csatornáját, a víz esése nagyobb lesz, jobban hajtja a kereket, de ha ez a csatorna esetleg egy másik malom vízlevezető csatornája is egyben, akkor annak a malomnak lassabban folyik el a vize, sőt visszatorlódik. Ez pedig akadályozza a működést. Mindez világosan igazolja a malomperekben található összes panasz valódiságát. A vízimalmok megjelenése a technika fejlődésének jelentős állomását jelentette. Hévizén a gazdasági életnek már el kellett érnie a 13. században egy bizonyos fejlődési szintet, ha itt akkor egy kisebb földesúrnak, mint Uza fia Péternek, vízimalma volt. A vízimalmok mellett a kézi vagy állati erővel hajtott, és így alacsonyabb fejlődési fokot képviselő malmok még Franciaországban és Németországban is fennmaradtak a 17—18. századig.364 A hévízi malmok először úgy látszik, csak gabonát őröltek, és elsősorban városi patríciusok bérelték. A gabonaőrlés jelentősége továbbra is fennmaradt, a 15. század közepétől a budai zsemlyesütő pékek bérelték a malmok nagy részét. Ettől az időtől kezdve azonban már egyre több adat szól arról, hogy a vízierőt ipari célokra is felhasználják. Persze ez nem jelenti azt, hogy korábban nem használták fel ipari célokra. Európában például a vasiparban először - adataink szerint - 1320-ban használják fel a vízimalmokat, de mivel ez az adat egy északkelet-németországi ciszterci kolostor malmára vonatkozik, feltehető, hogy fejlettebb gazdasági területeken már korábban megvolt. Tény, hogy a 14. században már elég sok adat igazolja a víz vasiparbani felhasználását.’65 Annál is inkább tehetjük korábbi időszakra, mert például a posztófestéshez használt festő csülleng (Waid, guede) őrlésére és festékgyártásra Namur vidékén kimutathatóan már 1265-től felhasználják a malmokat.366 Hévízen a malom ipari felhasználására az első adat a Budán élő olasz Antal üveggyártó malombérlete. Nem valószínű, hogy az üveggyártó gabonát akart volna őröltetni a malommal. A vízierő felhasználása ipari célokra különösen jól látszik az óbudai káptalan malma esetében. Ezt eredetileg a budai szürkeposztó készítő takácsok bérelték, majd fegyvertisztító iparosok (?) kerültek ide, akik után egy nagykereskedő budai ötvös ült be a malomba. Nem valószínű, hogy a lisztőrlés végett. Utána lett vashámor a malomból. (A vas Hévízre kerülésére és az itteni vasiparra lásd a harmadik fejezetet.) Érdekes, hogy a posztókészítő malomról viszonylag kis technikai változtatással, tehát kisebb költséggel át lehetett térni a vas megmunkálására. Mind a posztóványoló malom, mind a vashámor ugyanis a köllyű elve alapján működik, azaz zúzva, törve, kálivá működő malom. Két fő fajtája van a köllyűnek, nyilas és ütő (hámor). A nyilasnál a vízkerék tengelyének fogai bütykös cölöpöket, ún. nyilakat emelgetnek, amelyek leesve mozgási energiájukkal törik és zúzzák az alattuk levő tárgyat. A másik fajta az ütő, vagy hámor elvén alapszik, ahol a nyilakat kalapácsok helyettesítik. A ványoló lehet nyilas vagy iitős, míg a vashámor csak ütös. A káptalan malmában tehát valószínűleg hámor elv alapján működő posztóványoló volt elhelyezve, amit könnyen át lehetett alakítani vashámorrá.367 A hévízi malmok között esetleg papírgyártó is lehetett, biztosan működött azonban több csapó itten a malomperek tanúsága szerint.368 Feltűnő továbbá a tímár-molnárok nagy száma is. Ezek gazdasági jelentőségére még visszatérünk. Technikai szempontból a tímárok szerepe a bőr készítési módjából érthető. A bőrt ugyanis cserzéssel készítik ki, a csáva elkészítése előtt pedig a 364 BLOCH 1935. 556-557. p. 365 FELDHAUS 1931. 310. p. 366 Joris 1959.263. p. 367 Lambrecht 1915.43-46., 58-60., 74. p. 368 Csapómalmokra Id. K.RING 1937. 398. p. skk
