Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete - Budafelhévíz topográfiája és gazdaság fejlődése
Budafelhévíz topográfiája és gazdasági fejlődése 139 pográfiai elemek mellett - azt, hogy hogyan került a vásár Budához. Ez annál is inkább érdekes probléma, mivel az apácák hévízi birtoka, a kúria és a conditionarius házak a vásártér közelében voltak, övék volt a vásár vámja, mégsem gyakoroltak a vásár felett joghatóságot. Buda alapítása után ugyanis az uralkodó a vásár feletti bíráskodás jogát nyilvánvalóan saját budavári képviselőjére, a lektorra ruházta át, aki egyben a város bírói tisztét is ellátta.194 A rektor a vásárbíróságot megbízottai által gyakorolhatta, akik feltétlenül a városi polgárságból kerültek ki. A rektorság megszűnése és a városi autonómia helyreállítása után már kiveszett a köztudatból, hogy a hévízi vásárbíróság gyakorlása a rektor királyi várkapitányi, nem pedig városbírói jogköréből eredt. így azután Buda háborítatlanul saját vásáraként igazgatta a hévízi vásárt. A város és az apácák későbbi perei, ha nem említik is név szerint Hévizet, szintén igazolják vásárunk meglétét. Az 1255-ös oklevelet ugyanis 1313-ban Tamás esztergomi érsek a következőképpen interpretálta: „quod ubique in districtu castri Pestiensis, siue in suburbio, siue in antiqua Pesth tributum solui debeat dominabus.”195 A külváros és a régi Pest nem lehet a districtus értelmezése, mert az érsek előtt Pestvár, a suburbium és a régi Pest polgárai jelentek meg, tehát három külön közösség, amelynek mindegyike köteles fizetni a vámot. A Pestvár (Buda) districtusán csak a várnegyedet érthetjük, de valószínűbb, hogy a budai tanács alá közvetlenül tartozó területet, tehát a Vízivárost is. A suburbium pedig véleményünk szerint vagy csak Hévízt, vagy ha előző feltételezésünk helytelen, Hévízt és Szentpétert együtt jelenti. Hévizet ekkor már gyakran nevezik Buda külvárosának. A régi (és mai) Pest vásárvámja a Budától való függés következtében az 1255-ös privilégium alapján lett az apácáké. Az érseki értelmezést Nagy Lajos király is jóváhagyta 1367-ben, amikor ennek alapján rendelte el a vámfizetést.196 Az apácák nem küzdöttek a hévízi országos vásárok ellen. Itteni vámszedési joguk - a polgárok elleni általános panaszaikat leszámítva - háborítatlan volt. Az apácák a vásártér melletti birtokukról könnyűszerrel ellenőrizhették a kereskedőket, és bántatlanul szedhették a vámot. Ezt igazolja a már fentebb idézett 1497-es oklevél: a felhévízi prépostság emberei elkergették az apácák vámosait Buda külvárosának tótfalusi (a mai Széna térén) és tassentali (a mai Horvát utca és Mártírok útja [Margit krt.] sarok) kapuitól,197 míg a közvetlenül a vásártérnél álló és a mai Fő utca végét lezáró kaputól nem.198 Persze itt már az apácák voltak a földesurak. A király régi vásári joghatóságából csak nyomok maradtak meg. Ide kell számítanunk azt, amikor Szilágyi Erzsébet 1458-ban, nyilván mint Óbuda úrnője, lefoglaltatta a felhévízi vámot.199 Később azonban visszaadta. A királyi joghatóság utolsó maradéka a budai várhoz kapcsolódik. A vámok védelmével az uralkodó rendszerint a budai várnagyokat, vagy a gazdasági funkcióikat a 15. század közepén átvevő udvarbírákat mint a rektor várkapitányi jogkörének utódait bízta meg.200 194 KUBINYI 1961a. 124, p. 195 MonStrig II. 689-691. p. 196 1367. augusztus 15 : MÓL DL 5581. 197 Ld. a 187. j.-et. 198 Ez a kapu már 1442-ben megvan: MÓL DL 13678. 199 1458. június 20.: MÓL DL 15256. 200 1492. május 23.: Ráskai Balázs udvarbíró és várnagy, MÓL DL 19844.; 1508. április 9.: Kubinyi László deák udvarbíró: LUKINICH 1937-1942.1. 537. p.; 1524. július 13.: Bornemisza János és Batthyány Benedek várnagyok, MÓL DL 23972.
