Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete - Budafelhévíz topográfiája és gazdaság fejlődése
138 Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete civitatis nostre” szedik.188 Pesten is a kapuknál volt az apácák vámja: „in civitate Pesthiensi prope scilicet portam Hathwan kapu.”189 Hogyan illik be azonban ezek közé az adatok közé az általunk feltételezett felhévízi vásár? Hogyan szedték a vámot Hévízen, ha kapuvám, hiszen még nem volt meg a városfal? És ha annyira küzd a kolostor a Kisasszony napi vásár ellen, akkor miért nem küzd a pünkösdi ellen? Mielőtt ezekre a kérdésekre megfelelnénk, tisztáznunk kell a hévízi országos vásárok keletkezésének idejét. A Gézavásár elnevezésből ugyanis nem szabad okvetlenül fórum anmialét, nundinát feltételeznünk, csak piacot, annál is inkább, mert még a 13. században is egész Magyarországon csak két országos vásárengedélyről tudunk: a fentebb említett budai kisasszonynapiról és a fehérváriról.190 Ez tehát egy terminus post quemet jelentene, ami szerint a 14. században alakult ki a vásár. (A 15. században a jogkönyv tanúsága szerint már megvan.) Bizonyos támpontot nyújt azonban az, hogy pünkösdkor tartották. A másik vásárt Kisasszony napinak nevezték ugyan, pedig mint láttuk, egy Kisasszony nap után következő ünnep előtti és utáni héten tartották, kisasszonynapja a vásár első hetébe esett. Ugyanígy volt ez Kassán is. Ott is a vásárnap előtti és utáni egy-egy hét időtartalmára kapta a város a vásárjogot.191 Ha a hévízi pünkösdi vásárt a Kisasszony napi vásár analógiájára úgy képzeljük el, hogy pünkösdkor nyitották meg, akkor a kéthetes vásáridőszak középpontja a pünkösd utáni első vasárnap, szentháromság vasárnapja, azaz Felhévíz plébániájának ünnepe. Tehát a hévízi vásárok az ottani templombúcsúval állottak kapcsolatban, úgy, mint a 16. századi újabb budai vásárok is. Ebből azonban más is következik. A vásár nem alakulhatott ki a keresztesek hévízi tulajdonjogának megszilárdulása után, mert különben elképzelhetetlen lett volna az, hogy ne emeljenek igényt a vásárra, amely az ő templomuk ünnepétől függ. Valószínű mindebből, hogy az 1255-ös oklevélben említett „sollempnis” vásár, amely Fügedi alapján éves vásárnak fordítandó,192 ezzel a hévízi vásárral azonos. Kezdő időpontját nem ismerjük, de nem tartjuk valószínűnek, hogy a tatárjárást megelőzte volna. Nyilvánvaló, hogy a Gézavásár idejében még csak piacról beszélhetünk, amely nyilván a vásár létesülése után is megmaradt. Lehetetlen, hogy ha lett volna Budának vásárszabadalma a pünkösdi vásárokra, az oklevelek, amelyek pedig gyakran emlegetik a Kisasszony napi vásárt, ne emlékeztek volna meg róla. Hasonló eseteket azonban más városoknál is találunk, ahol ugyancsak nem maradt fenn a vásár kiváltságlevele. Fügedi bizonyította be, hogy az ilyen városoknál a vásár létesítése megelőzte a városi kiváltságlevél kiadását. A vásár pedig ezekben az esetekben eredetileg királyi tulajdonban volt, és rajta a vásári bíráskodást a király ispánja (vagy annak képviselője) gyakorolta.193 Ez, a többi város példáiból merített analógia is megerősít bennünket előbbi bizonyításunkban: 1255 előtt, éspedig valószínűleg már a tatárjárás után, de Buda város alapítása előtt tartottak már Felhévízen országos vásárokat, éspedig pünkösd napján. Ugyanezekből az analógiákból következik, hogy a vásári joghatóságot itt is a király tisztjei gyakorolták, ami annál inkább is érthető, hiszen a hévízi királyi kúriát akkor még nem adományozták el. A királyi tisztek vásárbíráskodása magyarázza meg továbbá - a már ismertetett to188 1508. április 9.: Lukinich 1937-1942. I. 536. p. 189 1512. április 18.: Prot. Búd. 145. p. 190 Fügedi 1961.33-34. p. 191 Uo. 91. p. 129. j. 192 Uo. 128. j. 193 Uo. 31-32. p.
