Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete - Budafelhévíz topográfiája és gazdaság fejlődése
Budafelhévíz topográfiája és gazdasági fejlődése 135 hídfőjénél valamivel magasabban, az Üstökös és Vidra utca között a legnagyobb valószínűséggel lokalizálhatjuk a portusi. A vicus strictus helyét szintén meg tudjuk határozni. Megjegyezzük, hogy a mai Duna-part jóval kijjebb van a középkorinál. Még a 19. század második feléből származó térképek tanúsága szerint is kb. a mai Lipthay utcánál lehetett a Duna-part. A 18. század végi térképeken itt két keskeny kis utcát is találunk, helyesebben közt (28. ábra), amelyek közül ma csak a Bodrog utca van meg. Vagy ennél, vagy az azóta eltűnt másik köznél köthettek ki a pesti hajósok, és valahol itt lehetett a „Nagy gané”.159 160 Összefoglalóan megállapíthatjuk a hévízi révről, hogy bár a vásárok kifejlesztésével Hévíz gazdagságának egyik legjelentősebb tényezője volt, azáltal, hogy egyházi kézre került, a település lakossága számára sokat veszített eredeti jelentőségéből. Az apácák megakadályozták a keresztesek hévízhajósainak működését, és így az átkelés hasznából a vámtulajdonoson kívül csak a pesti és jenői hajósok részesültek, Hévíz már csak passzív szerepet játszott. Az egyházi vám szintén bénítóan hatott. Gyakorlatilag az egyházakkal szemben semmi eredményt nem lehetett elérni, mert az érdekeltek ellentétei akadályozták a 15. században az egységes fejlődést, és míg a keresztesek, az apácák és a káptalan ki tudtak egymással egyezni (noha később is voltak olykor ellentéteik), a pesti és jenői hajósok marakodtak egymással. A vásár A 16. század elején Európa egyik akkori legnagyobb kereskedőházának, az augsburgi Paumgartner-cégnek a vezetője Budán járt, és itteni tapasztalatait bedolgozta kereskedelmi kézikönyvébe. Buda kereskedelmi viszonyait is ismerteti, és elmondja, hogy Budán is, Pesten is két országos vásárt tartanak. A budai vásárokat Kisasszony napján (szeptember 8.) és pünkösdkor tartották.100 A 15. század első feléből számlázó budai jogkönyv is két országos vásárról tud, bár nem időpontjukat, hanem helyüket mondja meg: anger és aigen iarmarckt néven említi.161 Az Aigenről tudjuk, hogy az Felhévízt jelenti, annak német neve.162 (Az Anger értelmezésére visszatérünk.) Felhévízen a pünkösdi vásárokat tartották.163 Míg a 15. század végén csak ezt a két országos vásárt tartották Budán,164 addig a 16. század elején, de még II. Ulászló uralkodása alatt két újabb vásárengedélyhez jutottak a budaiak: egyet a Várban Mária Magdolna napjára (július 22.) és egyet a külvárosban, a Szent Péter mártír-templom mellé Péter és Pál napjára (jú159 Marek-féle térkép és a már említett térképek alapján. Egy 1336. december 13-i oklevél (AO III. 312-315. p.) elmondja, hogy az apácák jenői és a pesti hajósok pesti révei között a budai külvárosban volt még egy kikötő, amelynek hajósai IV. Bélától és IV. Lászlótól kiváltságokat kaptak. Az ellenük pereskedő apácák és pesti hajósok a kiváltságlevelek hitelét nem vonták kétségbe, azonban azzal érveltek, hogy ez sohasem volt használatban, és így a kikötőt eltörölték. Érdekes módon a buda-külvárosi hajósok csak azért veszítették el a pert, mert a saját, Buda városi vezetőségük ellenük foglalt állást. Nyilvánvalóan meg akarták akadályozni, hogy Budán is kialakuljon egy független hajósközösség. Többet nem is hallunk a kikötőről. 160 Müller 1934.149. p. 161 Mollay 1959. 198. p. 427. §. 162 Mollay 1959. 132. p. 211. §, „Der Creucziger Von der heiligen driualtikait auf dem aigen.” 163 „In nundinis pro festo Penthecostes hic Bude in superioribus aquis calidis celebratis.” (1510. május 21.: MOL DL 22030.) 1522-ben a felhévízi pünkösdi vásárokról hazatérő jobbágyokat rabolnak ki Baranya megyében. MÓL DL 25311. 164 1497. december 8.: MÓL DL 20631. (Pünkösd és Kisasszony nap.)
