Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete - Budafelhévíz topográfiája és gazdaság fejlődése
134 Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete egyik esküdtje voltak, míg a pesti hajósok részéről két pesti polgár tanúskodott. Az egyezmény értelmében a pesti hajósok a Pesten hajóra vett árukat a hévízi réven kirakodhatták, új árut azonban Hévizén csak a nagy kikötőnél lejjebb, a „Nagy gané”-nak nevezett trágyadombnál rakhatták hajóikra. Ezt az árut azonban tilos volt Pestre szállítaniuk, hanem tovább kellett hajózniuk dél felé a bátai vásárokra. Az egyezményt persze egyik fél sem tartotta meg, és így a húszas évek közepén újabb viszályra került sor. Fennmaradt ezzel kapcsolatban ötvennyolc, zömében pesti lakos tanúvallomása, köztük több nő is szerepel.158 A vallomásokból kiderült, hogy mindkét fél hibás volt: a pestiek elcsalták a jenőiek utasait, ezek viszont vagy nem engedték kikötni a pestieket, vagy eloldozták a kikötött hajókat. A vallomásokból megtudjuk, hogy a hévízi vásárok idején nagy tömegben keltek át a pestiek a Dunán. Egyes iparágak képviselői, mint a tímárok, közösen béreltek a vásár tartamára hajót, amellyel ezalatt közösen rendelkeztek. Olykor hat pesti hajó is volt egyszerre kikötve a hévízi kikötőben. A kihallgatott személyek között — már amennyire a vezetéknévből a foglalkozásra következtethetünk - tíz tímár (köztük három nő, tímárok feleségei), két tügyártó, egy-egy mészáros, varga, kővágó, posztós, szűcs, asztalgyártó, szabó, kovács, erszénygyártó, szekeres (özvegye) szerepel. Rajtuk kívül nyolc volt hajósmestert, illetve hajóslegényt hallgattak ki. A tímárok nagy száma onnan ered, hogy ők mint hajóbérlők a hajókkal történt zavarokról jobban voltak értesülve a közönséges utasoknál. A tanúvallatási jegyzőkönyv topográfiailag is elsőrangú adatokkal szolgál. Megtudjuk ugyanis, hogy a hajókat a vágóhídnál kötötték ki, tehát itt volt a kikötő. Ez egyébként érthető is, a magyar marhakereskedelem az Alföldről származó marhát vitte át a budai oldalra. Megtudjuk a vallomásokból, hogy a jenőiek itt akadályozták a pestiek kikötését, és csak ettől délre, egy trágyadombnál, illetve egy szűk utcánál (vicus strictus) engedték meg. Nyilvánvaló, hogy a trágyadomb azonos a másik oklevélben említett „Nagy gané”-val, és ezek szerint a vágóhíd a nagy kikötővel. Az is elég gyakran fordult elő azonban, hogy még itt sem köthettek ki a pestiek, hanem csak még délebbre, a városfalnál, sőt attól délre, Buda territóriumán. Ez a per világosan mutatja, hogy a kikötő az apácák birtokában volt. A jenői hajósok, az apácák jobbágyai ugyanis bántatlanul elzavarhatták a pestieket. Az apácák azonban kénytelenek voltak a prépostsággal egyetértésben eljárni, hiszen a kikötő mellett az volt a foldesúr, és nyilván a vágóhíd is az övé volt. Említik is György érsek rendelkezését (Szatmári, a prépostság kormányzója), bár lehet, hogy ez a fentebb említett egyezséggel azonos. A vallomások és más adatok egyeztetésével meg tudjuk határozni a kikötő helyét a mai városalaprajzban. Nyilvánvaló, hogy a kikötő, a trágyadomb, a szűk utca és a városfal egymás után következnek, és nincsenek egymástól messze. A városfal helyét a mai Bem téren ismerjük, tehát ettől kell északabbra elhelyezni a másik három topográfiai pontot. A továbbiakban látni fogjuk, hogy a Szentháromság-egyház helye a mai Mártírok útja [Margit krt.] 5. számú ház telkén, valamivel beljebb épült, a templom temetőjét pedig ettől északra tárta fel Supka Géza. Ugyancsak látni fogjuk, hogy a temető fala mellett mészárszékek voltak, tehát a mészárosok sorát is itt, kb. a Frankel Leó utca és a Török utca találkozása tájára lokalizálhatjuk. Ha a szintvonalas térkép alapján a terület domborzatát rekonstruáljuk, akkor a mai Gül baba utca vonalában húzódó árok folytatása kb. az Üstökös utcánál éri el a Dunát. Mivel ez pontosan odaesik, ahol a mészárszékeket feltételezzük, valószínűleg itt kellett lennie a vágóhídnak, és az árok torkolata táján a kikötőnek. Ez ugyanis környezeténél alacsonyabban feküdvén természetes térséget képezett, amit még a 18. században sem építettek be. Ezek szerint itt, a Margit híd budai 158 MÓL DL 32685.
