Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete - A király és a királyné kúriái a 13. századi Budán
A király és a királyné kúriái a 13. századi Budán 105 áll a ferencesekkel mégis súlyos betegségében a Magdolna-templom papját, nyilván mint illetékes plébánost, hivatja.40 A zsidók helyére is magyarok kerülnek kitelepítésük után.41 A Magdolna-templom plébánosa, mint a magyarok lelkigondozója azért kéri jogkörének erre a területre való kiterjesztését, mert itt magyarok élnek, nem pedig azért, mert ez a terület külváros lett volna. A Magdolna- és Szent Péter-templomok ugyanis először egyáltalán nem rendelkeztek plébániaterülettel, hanem a Nagyboldogasszony-templom - mint az egész város plébániája - papjainak magyarul nem tudása miatt e két templom papsága szolgáltatta ki az egész város területén az itt élő és ügyeik elvégzésére ide sereglő magyaroknak a szentségeket.42 Magyarok számára a Magdolna-templom papsága végrendeletekről állított ki okleveleket.43 A 14. század közepére azonban már kezdett kialakulni tényleges plébániakörzete is a Szombathely körül, és ekkor már a Szombathely plébánosa címe alapján az itt élő németek lelkigondozását is ellátta.44 Igényét a déli magyar területre azonban továbbra is fenntartotta. Fentiek alapján nem tudjuk megérteni Zolnay érvelését, aki elgondolkoztatónak tartja, hogy „miért a Várhegy északi részén, a Mária Magdolna-templom körletében s az alsóvárosokban helyezkednek el Buda magyarjai, ha maga a királyi udvar a Várhegynek - mint a vita során (Gerevich állítja - éppen ellenkező, déli végére települ”.45 A palota-környék magyarsága épp Gerevich mellett szól! Meg kell még jegyeznünk, hogy a német lakosság hazánkban Mályusz Elemér élesszemü megfigyelése szerint a királyi váraktól távolabbra telepszik meg, míg a magyarok közel,46 ami szintén a déli palota létét igazolja. Zolnay több helyen hivatkozik egy déli városlezáró, általa feltételezett falra. Seitl Kornél jogos ellenvetéseket tett a fal Zolnay által feltételezett helyével szemben, amelyet szerzőnk komolyan nem tudott megcáfolni.47 Ennek ellenére nem tartjuk lehetetlennek, hogy a várost délen fal zárta volna le, hiszen a Vorburg típusú városoknál - ha nem is mindig — olykor előfordul ez is (lásd például Feliint). Úgy véljük, hogy a fentiek alapján tökéletesen világos, hogy a királyi palota területén IV. Béla óta suburbiumot nem tételezhetünk fel. Vannak azonban a IV. Béla-kori déli építkezésekre pozitív adataink is. Az ásatási adatok egyrészt bizonyítják a 13. századi építkezéseket, másrészt feltárták a város körül húzódó falnak a déli kúria körüli folytatásának részeit a 13. századból.48 Ha tehát már akkor ugyanaz a fal védi a várost és a kúriát, ez igazolja mind a suburbium hiányát, mind pedig azt, hogy Buda Vorburg típusú város. Ugyanezt igazolja a Ke40 MonVesp I. 291-293. p. 41 Pataki 1950. 277. p. 42 Schier 1774.112. p. 43 1314. március 19: MonStrig II. 693-694. p.; 1321. december24: AO I. 639. p.; 1375. január 17: MÓL DL 6296. 44 1343. április 20: MÓL DL 87195 45 Zolnay 1961.53. p. Itt kell megjegyeznünk, hogy Zolnay ezen a helyen és ZOLNAY 1952. 17. p. 20. jegyzetben a Buda északi részére telepített magyarok óbudai voltának igazolására azt az Óbudai Károly lovagot hozza fel példának, akinek nővérét Petrának hívták, sógora német volt, unokahúga pedig csak németül tudott. MonVesp I 302-303,314., 317. p. 46 Mályusz 1944.42. p. 47 Zolnay 1952. 19-20. p.; Zolnay 1961 18-19. p.; Gerevich-Seitl-Holl 1953. 211. p., 1-2. kép. Megjegyezzük, hogy Zolnay (Zolnay 1961. 19. p.) idézőjelben, de pontatlanul közöl egy mondatot Seitl másik tanulmányából, és a hivatkozott lapszám sem helyes. A valódi lapszám: ArchÉrt 79. (1952) 174. p. Seitl két tanulmányának figyelmes elolvasása után nyilvánvaló, hogy két cikke között nincs semmi ellentmondás. (Az ArchÉrt cikkben különben is a Szent György tér déli és nem északi oldalán végzett ásatásról van szó.) 48 Ld. Gerevich László készülő monográfiáját, [valószínűleg GEREVICH 1966.]
