Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Előszó
Előszó 9 jegyzés nélkül módosítottuk. A tanulmányok megjelenése óta megváltozott utcanevek esetében a szövegben szögletes zárójelben megadjuk azok jelenlegi nevét. Az idegen nyelvű idézetek közül csak az eredetileg német nyelven megjelent tanulmányok főszövegében szereplőket fordítottuk le, míg a többiben meghagytuk a szerző eredeti szándéka szerinti idézési módot. Azonos témát tárgyaló két tanulmány sorrendjét a téma adta időrend szabta meg, az ily módon előálló látszólagos kronológiai zavar okára külön felhívjuk az Olvasó figyelmét. A tanulmányokat a nagy terjedelem miatt és a jobb áttekinthetőség kedvéért tematikus fejezetekbe osztottuk, vállalva azt, hogy egy-egy tanulmány besorolása esetleg vitatható lesz. Ezek a tárgyi egységek véleményünk szerint szemléletesen fejezik ki a Szerző várostörténészi felfogását, azaz a nagyobb problémát (fővárosunk múltját) milyen részterületek, kérdések (a helyrajz fejlődése, Buda és Pest gazdaságtörténeti jelentősége, a vezető rétegek alakulása, családi kapcsolatai, egyes társadalmi csoportok szerepe) felől lehet megközelíteni. A szerkesztői munka legnagyobb feladata a hivatkozási rendszer egységesítése volt. A fő nehézséget itt az jelentette, hogy eltérőek voltak a tanulmányokat eredetileg megjelentető folyóiratok és kiadványok szerkesztési alapelvei, illetve egyazon folyóirat eljárása is változott az évtizedek alatt. Az egységesítés során a lábjegyzetekben szereplő minden lehetséges adatot, amennyiben nem sajtó alatt lévő vagy egyéb kéziratról volt szó, rövidítettünk, mégpedig a legtöbb esetben a hivatkozott müvek szerzőivel és a megjelenés évszámával vagy ritkában rövidített címmel. Okmánytárakat, kézikönyveket, periodikumokat stb. többnyire betűösszetételekkel rövidítettünk (pl. F., RegArp, LK). Levéltári hivatkozások nagy részében Kubinyi András majdnem állandó rövidítési rendszerét tartottuk meg. A tanulmánykötetben alkalmazott rövidítések a tanulmányok után találhatók két tételre bontva: külön a levéltári-kézirattári és külön a bibliográfiai adatok. Ahol szükségesnek látszott és lehetőségünk volt, ott ezeket az adatokat kiegészítettük (pl. a szerzők rövidített kereszüievét teljes alakban közöljük, pótoltuk a hiányzó sorozatcímeket, kötetszámokat.). A kéziratokat és a sajtó alatt lévő munkákat teljes leírásukkal csak a lábjegyzetekben lehet megtalálni, az utóbbiak esetében szerkesztői jegyzetben utaltunk a megjelent műre. A levéltári hivatkozásoknál nemcsak az egységesítést végeztük el, hanem a jelzetek egy részét aktualizáltuk. A Szerző a budapesti tárgyú anyaggyűjtését az 1950-es évek második felében és az 1960-as években végezte, ekkor a vidéken és külföldön őrzött levéltári anyagot a Magyar Országos Levéltár mikrofilmjein kutatta. Az 1970-es évektől azonban létrejött ugyanott a Diplomatikai Fényképgyűjtemény, az utóbbi néhány évtizedben ennek jelzetei szerint hivatkozik a szakirodalom az egyes oklevelekre. Hogy a kétféle utalás ne tegye nehézkessé a kötet lábjegyzeteinek használatát, ezért Kubinyi „régi” jelzeteit a Magyar Országos Levéltár nyilvántartása (A középkori Magyarország levéltári forrásainak adatbázisa) alapján beazonosítottuk, az azoknak megfelelő ún. DF-számokat szögletes zárójelben közöljük. Korlátozott mértékben ezt a munkát a kora-újkori jelzetekkel is elvégeztük. Ahol az első megjelenés óta a hivatkozott oklevél szövegét teljes terjedelmében vagy regesztában publikálták, ott erre felhívtuk a figyelmet, de teljességre nem törekedtünk, csak a legjelentősebb kiadványokat vettük figyelembe. A legtöbb esetben a tanulmányok szerves részét alkotják az illusztrációk. Technikai okok miatt az Olvasó ezek közül csak a számszerű adatokat tartalmazó táblázatokat találja meg a szövegbe tördelten, a többit (genealógiai táblák, grafikonok, térképek, alaprajzok, oklevél-hasonmások, pecsétképek metszetek stb.) a második félkötet végén. Ez további változtatásokkal járt. Az ábrák nem a hozzájuk tartozó tanulmányok rendje szerint következnek egymás után - ez ugyanis azt jelentette volna, hogy többnek ismétlődnie kellett volna - hanem ezeket típusok szerint csoportosítottuk, az eredeti sorrendet mégis lehetőség szerint megőrizve. Ez a - meglehet - kényszermegoldás viszont azzal az előnnyel is járt, hogy kihasználva az elektronikus
