Faragó Tamás: A múlt és a számok. Pest Buda és környéke népessége és társadalma a 18-20. században - Várostörténeti tanulmányok 10. (Budapest, 2008)

A város és népessége

amennyiben megfelel a valóságnak. Haeufler adatai, miszerint a helyi iparban a 19. század közepén az asztalosok domináltak, szintén pótolhatatlannak látszanak, vagy legalábbis fáradságos munka árán gyűjthetők össze. Nem elégséges ugyanakkor a leíró statisztikák forrásbázisként való használata sem, mert a szerzők többnyire egy nagyobb területről kívántak viszonylag kiegyensúlyozott összképet nyújtani, így lehetőségeik, ismereteik, valamint a terjedelem majd mindig korlátok közé szorították őket. Ebből következően mást-mást találva fontosnak, nem mindegyikük közölte ugyanazokat az információkat, illetőleg, mint ahogy azt illusztráltuk, műveikbe számos téves, zavaros adat is bekerült.15 A tartalmi kérdések vizsgálatán túlmenően, szükséges végül még egy területi ellenőrzés is, tudniilik az, mennyire teljesen öleük fel forrásaink a tárgyalt területet. Adatainkból látható, hogy e téren is éppoly nagy a változatosság, mint a forrásművek tartalmában. Egyaránt jellemző azonban valamennyire, hogy mindegyikből hiányzik néhány település. A Buda szabad királyi város környéki települések (6. táblázat) a vizsgált művek 40 százalékában viszonylagos teljességgel megtalálhatók, ugyancsak 40 százalék viszont az előfordult helyeknek csak töredékét közli. Körülbelül hasonló az arány a Pest körüli települések esetében is (7. táblázat). A vonatkozó források kereken 38 százaléka viszonylag teljesnek mondható, 29 százalékuk azonban erősen hiányos, sőt három forrásunk, Budával ellentétben, Pest környékéről egyetlen települést sem ismertet részletesebben. Ha a területi teljességet nem az egyes forrásművek, hanem a települések felől vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy a magasabb jogi státusúak (mezővárosok, illetve falvak), valamint a valamilyen műemlékkel, látványossággal rendelkezők sokkal pontosabban regisztráltak, mint a puszták, majorok vagy az egyszerű, díszes épületek nélküli kisebb helységek. A regisztráció pontosságát tekintve a többi település közül kiemelkedik a budai oldalon Budafok, Csepel, Óbuda, Nagytétény és Albertfalva, a pesti oldalon pedig Soroksár, Rákoskeresztúr, Rákoscsaba, Rákospalota és Cinkota. Ha végezetül együtt nézzük a tartalmi és területi teljesség, pontosság, megbízhatóság és eredetiség szerint a feldolgozott forrásműveket, a következő értékelés adható (8. táblázat). A rangsor első helyére nem a leggyakrabban használt és a közfelfogás szerint a legjobbnak tartott Fényes Elek-kötetek, nem is a kutatók által statisztikai alapként idézett Nagy Lajos, hanem két kevésbé idézett és kevesebbet használt megyeleírás - Ferenczy József és Galgóczy Károly művei - kerülnek. Mindez aligha véletlen. Ferenczy és Galgóczy művei csak az általuk tárgyalt területtel, illetve tágabb környezetével: Pest megyével foglalkoznak. Mindkettőjük hosszú ideig megyei tisztviselő, így rendelkeztek a szükséges tárgyi és terepismeretekkel, és a hivatalos, félhivatalos információkhoz való hozzáférést illetően is igen jó helyzetben voltak, tehát műveik elsőrendű forrásnak tekinthetők. Ezzel szemben a többi mű minőségét részben a nagy területre való kiter-14 A község területe az 1900. évi adatok szerint összesen 31 kh. {Népszámlálás 1900. uo.), nem tudjuk, hogy az 1855. évi 54 kh-as adat mit ölel fel, illetőleg mennyiben hiteles. 15 A tévedések és melléfogások lehetőségét jól illusztrálja a kerület 1970-es években készült helytörténeti feldolgozása. Szerzői nem vették észre, hogy a községi jegyző Pesty Frigyesnek küldött, 1864. évi jelentésében Savoyai Eugent összetévesztette Albert szász-tescheni herceggel, így megismételve a hibát azt írták, hogy a település „nevét Savoyai Eugen Albert hercegtől kapta". {Budapest kapujában. A XI. kerület krónikája. 18. p.) Félreérthetően fogalmaz a Budapest története is (1975. ín. köt. 301-302. p.) Albertfalva keletkezéséről, mivel bár az uradalom valóban 50 zsellérház építését és benépesítését tervezte, egyenként 384 négyszögöles beltelkekkel, 1848-ig ebből csak 40 épült fel, illetve népesült be (VÁLLAS 1848.; vö. GALGÓCZY 1977. 39-40. p. illetve Pest-Pilis-Solt vármegye és kiegészítések Pesty Frigyes kéziratos helynévtárából, 26. p.