Faragó Tamás: A múlt és a számok. Pest Buda és környéke népessége és társadalma a 18-20. században - Várostörténeti tanulmányok 10. (Budapest, 2008)
A város és népessége
jedes, részben szakmán kívüli szempontok (üzleti sikerre törekvés, illetve hazafias célú ismeretterjesztés miatti sietség és adatkompiláció) rontották le. Nagy elterjedtségüknek, viszonylag könnyű hozzáférhetőségüknek tudható be, hogy mégis, ma is leggyakrabban ezeket használják fel - ebben azért, tegyük hozzá, közrej átszhat az a tény is, hogy nem minden esetben (nem minden megyéről) találunk olyan jó megyei leíró statisztikákat, mint Ferenczy József és Galgóczy Károly említett művei. Speciális szempontokból hangsúlyoznunk kell még Nagy Lajos (házakés népességszáma), Schams, Haeufler és Hunfalvy (műemléki nevezetességek), valamint Linzbauer (közegészségügyi adatok) műveinek jelentőségét, jól használhatóságát is. A közelmúltban reprint formában kiadott, és így jelenleg a leginkább hozzáférhető Fényes Elek-féle 1851. évi „geographiai szótár" viszont éppen csak bekerült rangsorunkba - az összehasonlító vizsgálatok során számos gyengeségére (anakronisztikus információkra, adatátmásolásokra saját, illetve mások korábbi műveiből) derült fény.16 Foglaljuk össze vizsgálatunk eredményeit. A leíró statisztikai művek általában egyéni teljesítmények. Szerzőjük részben a statisztikai adatszolgáltatás fejletlensége, részben a vállalkozás nem hivatalos jellege17 miatt jelentős részben személyes gyűjtőmunkával szedi össze adatbázisát. Mivel a statisztikai, demográfiai kutatások - s általában a társadalomtudományok - ekkor még fejletlenek, az adatok összegyűjtésének, rendezésének és közlésének nincs egységes, kialakult módszere. Fentiekből következik, hogy a leíró statisztikákban keveredik az érték az értéktelennel, a pótolhatatlan adatszolgáltatás a korábbi adatok - gyakran hivatkozás nélküli - átmásolásával.18 Részben a tartalmi következetlenségből, részben a vállalt feladatnak esetenként a szerző erejét meghaladó súlyából ered az a tény, hogy a leíró statisztikák gyakran földrajzi értelemben is következetlenek, egyenetlen adatszolgáltatók. Minden hiba és hiány ellenére azonban mégis sok szempontból fontosak, bizonyos kérdések vizsgálatakor pedig nélkülözhetetlenek a történeti kutatások számára. Egyrészt megőriztek olyan adatokat, amelyek eredeti forrása elpusztult, másrészt szerzőik adatgyűjtő buzgalma nem egy esetben - különösen a szöveges leírások, jellemzések során - olyan információkat szedett össze, amelyek ilyen tömör formában semmilyen más egykorú forrásban nem találhatók meg. A leíró statisztikákban olvasható adatok értékelése, felhasználhatóságuk mérlegelése azonban óvatossággal párosult, elmélyült elemzést, egymással, a korabeli egyházi kiadványokkal (főként az egyházi névtárakkal), 16 FÉNYES 1837. számos elismerésre méltó erény mellett komoly szakmai gyengeségekkel is rendelkezik. (L. még erre vonatkozóan BENDA 1981.) Ismereteink alapján ezért nem tartjuk szerencsésnek, hogy a Központi Statisztikai Hivatal A népmozgalom főbb adatai községenként 1828-1900. című sorozata Fényes Elek 1837-ben kiadott leíró statisztikáját alkalmazta 1836-ra vonatkozó népességi adatbázisként. Nyilvánvaló - sok helyütt tényszerűen is bizonyítható -, hogy több esetben népességadatai számszerűleg tévesek, illetőleg az 1826-1829. évekre, tehát az 1831. évi nagy kolerajárványt megelőző időszakra vonatkoznak. Az időbeli eltérés tenyéré a fenti kiadvány összeállítói utaltak ugyan, az egyéb kétségekre az adatokkal szemben azonban nem, és az sem világos, hogy mindezt a fenti adatokkal végzett számítások során ténylegesen figyelembe vették-e. Sajátos, és egyúttal korjellemző kultúrpolitikai jelenségnek tekinthető, hogy épp Fényes Eleknek az a munkája - az 1851-ben megjelent geographiai szótár - került (ismét üzleti célokat követő módon) reprint kiadásra, amely 1837. évi művének elsősorban formai átdolgozásán alapszik. Fényes utóbbi művében ugyanis csak néhány város adatát frissítette. A falvakra vonatkozó információkat túlnyomórészt 14 évvel korábban megjelent kiadványából vette át, vagyis népességadatainak anakronisztikus voltát tovább fokozta. 17 Ennek nem mond ellent az a tény, hogy egyes sikeres leíró statisztikai műveket, mint például Nagy Lajos országleírását, vagy Fényes Elek bizonyos összefoglaló eredményeit elkészültük után a hivatalos szervek munkájuk során rendszeresen felhasználták. 18 1848 előtt a szerzői jogok gondolata, az idézés kötelezettsége is kialakulatlan, a szerzők egy része nemegyszer saját neve alatt újrapublikálja mások korábban megjelent írásait (1. Csaplovics, Bredeczky).
