Faragó Tamás: A múlt és a számok. Pest Buda és környéke népessége és társadalma a 18-20. században - Várostörténeti tanulmányok 10. (Budapest, 2008)
A város és népessége
pillanatra valamivel gazdagabbnak tűnnek ugyan (5. táblázat) mint a többi, összehasonlító vizsgálatuk azonban tömérdek ellentmondásra derít fényt. Ha a leíró statisztikák által közölt, Nagytétényre vonatkozó népességszámokat az egyházi névtárak sorozatos, azonos módon készült (és 1821-1855 között bizonyíthatóan azonos személy által is készített) adatsorával vetjük össze, azonnal szembetűnik néhány hibájuk. Fényes Elek 1837. és 1851. évi kiadványaiban közölt népességszáma, valamint a valószínűleg őt követő Hunfalvy János adata irreálisan alacsony. A valóságosnál kisebb Hornyánszky Victor adata is, aki nem vette észre, hogy az általa használt 1856. évi egyházi névtárban a külön feltüntetett tanulók adatait kihagyták az összegzésből (egyébként 1850-1858 között végig ezt tették). Ferenczy József, Vállas Antal és Galgóczy Károly kivételével pedig a leíró statisztikák a kisebbséget alkotó más felekezetű lakosok adatait hiányosan adják meg, vagy egyáltalán nem közlik. Vagyis a népesség nagyságrendjére vonatkozóan csak Ferenczy József, Vállas Antal, az 1855. évi közigazgatási beosztás, az 1863. évi helységnévtár és Galgóczy Károly adatai megfelelőek, összetételére pedig csak Ferenczy és Galgóczy forrásművei. (Megjegyzendő azonban, hogy Ferenczy József 1844-ben megjelent repertóriuma, nem tudni, mi okból, a tíz évvel korábbi egyházi névtár számait használja.) Együtt látva a leíró statisztikákból összegyűjtött adatokat azonban még mindig bizonyos hiányérzetünk támad. E források egyike sem említi az 1838. évi árvizet, mely a friss települést gyakorlatilag teljesen összerombolta.10 (A Galgóczy Károly által említett 1876. évi árvíz pusztítása ennél lényegesen kisebb volt.) Nem válik nyilvánvalóvá e forrásokból az a különleges helyzet sem, amely Albertfalva gazdasági életét a 19. század folyamán jellemezte: a településnek gyakorlatilag nem volt mezőgazdaságilag hasznosítható területe (pontosabban szólva összesen 20 kataszteri holddal rendelkezett - melyből a szántó 1 holdat tett ki),11 ezért népessége döntő mértékben más forrásokból, elsősorban iparűzésből élt. A keresők kétharmada még az 1900. évi népszámlálás szerint is az iparból él, de szinte mindannyian kisüzemekben dolgoznak. Tíz embernél többet foglalkoztató üzem ekkor még nincs a faluban,12 következésképp a település társadalmát nem a modem értelemben vett proletariátus, hanem egy sajátos, Magyarországon nem túl gyakori homogén városias kispolgárság jellemzi. (Ebből a szempontból tehát mind az eddigi kutatás, mind az ezt tükröző Budapest-történeti bibliográfia némileg félreinformál, ugyanis utóbbiban Albertfalvát szinte csak a 20. századi, megváltozott helyzetet tükröző nagyipari, munkásmozgalom-történeti cikkek képviselik.) Vagyis a tanulság: egy település 19. századi múltjának rekonstruálásához a leíró statisztikák használata szükséges, de semmiképp sem elegendő. Szükséges, mert például azokat a településleírásokat, amelyeket Galgóczy Károly ad, semmilyen más forrásból nem tudjuk megszerezni. Hasonlóképpen értékes egyedi adat az 1855. évi közigazgatási beosztásban feltüntetett összterület - a földterület művelési ági megoszlását rögzítő források ugyanis csak a mezőgazdasági területet tárgyalják13 -, már 10 Az 1838. évi árvíz pusztításának albertfalvai adataira vonatkozóan 1. TRATTNER 1838.100-101. p. vö. PATKÓNÉ KÉRINGER 1988. 11 A budapesti kataszteri kerület összes becslöjórásainak osztályozási vidékenként! előleges tisztajövedelmi fokozatai és sommás osztálykivonatainak összeállítása. 12 Népszámlálás 1900.1. köt 533-535. p. 13 Az ideiglenes földadókataszter, valamint az 1883. évi kataszteri felmérés 25,5, illetve 20 kh mezőgazdasági területről ad számot, a belterület adatait azonban nem közli. Valószínűleg hiányos Galgóczy Károly adata is, mivel az általa megadott 47 db 1000 négyszögöles zsellértelek összesen csak 29,4 kh-at tesz ki (GALGÓCZY 1877.40. p.).
