Faragó Tamás: A múlt és a számok. Pest Buda és környéke népessége és társadalma a 18-20. században - Várostörténeti tanulmányok 10. (Budapest, 2008)
A város és népessége
A BUDAPESTI PEREMKERÜLETEK LEÍRÓ STATISZTIKAI ADATFORRÁSAI, 1800-1870 Az alábbiakban nem a teljes Magyarországra vonatkozó leíró statisztikai irodalomról, hanem annak csak egy tartalmilag és területileg meghatározott részéről kívánunk szólni. Vizsgálatunk körébe vontunk minden olyan nem hivatalos statisztikai kiadványt, amely ábécé-, közigazgatási vagy topográfiai rendben az egész ország vagy egy nagyobb régió településeiről (esetünkben Nagy-Budapest peremkerületeiről, vagyis a régi Buda és Pest szabad királyi városokat övező településekről) egyenként számszerű és nem számszerű adatokat közöl. A leíró statisztikai módszer történeti fejlődéséből következik,1 hogy ilyen művekkel gyakorlatilag csak a 19. század elejétől találkozunk. A 18. század folyamán megjelent, országleírásra vállalkozó községsoros kiadványok (Bél Mátyás és követői, Vályi András, Korabinszky János) általában nem adtak számszerű adatokat, a század végén feltűnő, a leíró statisztika új irányzatát követő első művek (Schwartner Márton, Demián János) viszont még nem törekedtek számadataik települések szerinti részletezésére, vagyis vizsgálatunk kezdete természetes módon adott. Eszmei időpontként 1800-at nevezzük meg, ténylegesen azonban jelen területen Rumi Károly 1809-ben megjelent művével indíthatunk. Időszakunk kezdetén vizsgálati anyagunk még csak két típusra: az igazgatási célú, lakonikus rövidséggel adatokat közlő névtárakra, valamint a többféle, szöveges és számszerű jellemzést adó leírásokra osztható. Különösen ez utóbbi még a társadalomtudományok differenciálatlan „ősállapotát" tükrözi. Az 1850-60-as évek folyamán kezdődik meg a fenti művek szétválása és specializálódása, fokozatosan elkülönülnek egymástól a megyetörténetek, a regionális földrajzi és közgazdasági monográfiák, néprajzi leírások, hivatalos helységnévtárak, hivatalos statisztikai (népességi, pénzügyi, mezőgazdasági stb.) adattárak műfajai. Vizsgálatunk természetes záró időpontját a magyarországi statisztikai szervezet működésének első évei és a hivatalos statisztika nyomtatott formában közreadott eredményeinek elterjedése adja. Konkrétan ez az 1869. évi népszámlálás eredményeinek publikálásától kezdődően számítható, melynek főbb népességi eredményei községsorosan az 1873-as helységnévtárban láttak napvilágot (bár egyes törvényhatóságok külön részletesebb adatokat is publikáltak.) A vizsgálatunk körébe tartozó művek sorozata tehát az 1860-as évek második felében zárul, melyhez elkésett utóvédként vesszük hozzá Galgóczy Károly 1876-77-ben megjelent Pest megye-monográfiáját. Mint ez az utóbbi példa is mutatja, az időhatár nem éles. A leíró statisztika általában egyéni produktum, készítői, bár többnyire jártasak a statisztikában - gyakran tanítj ák is -, nem támaszkodhatnak hivatalos statisztikai apparátusra. Ez utóbbi jellemző alapján sorolhatunk be forrásaink közé két többszerzős művet is: Pest megye 1855-ben megjelent közigazgatási és bírósági beosztását, valamint az 1863. évi helységnévtárat.2 E logikát követve tulaj dóriképpen részletesen foglalkoznunk kellett volna az egyházi névtárakkal is, ezeknek azonban szervezettségük, hivatalos jellegük, évtizedeken át tartó folya-1 A leíró statisztika történetére vonatkozóan 1. HORVÁTH R. 1966. A témával még számos különböző szerző előadása, tanulmánya foglalkozott, többségük a Statisztikai Szemle 1957 utáni évfolyamaiban jelent meg. (Vö. még: A magyar hivatalos statisztika történetéből.) 2 E két forrás sajátos, átmeneti jellegű. Hivatalos célból, illetve hivatalos támogatással készült, de módszerében, eredményeiben inkább leíró statisztikai jellegű. Többnyire nem saját számlálásra, összeírásra támaszkodik, ha-
