Faragó Tamás: A múlt és a számok. Pest Buda és környéke népessége és társadalma a 18-20. században - Várostörténeti tanulmányok 10. (Budapest, 2008)
A város és népessége
s Pesten sem egyértelmű az, hogy nyelvváltás esetén a magyar anyanyelvet részesítik előnyben. Mint az várható volt, az asszimilálódási hajlam - vagyis a saját nyelv és kultúra elhagyása - a magyar gyermekeknél a legalacsonyabb, bár Budán (különösen Óbudán) és az Erzsébetvárosban ez a tendencia is mérhetően jelen van.54 A későbbi adatok azt mutatják, hogy a nyelvváltás nemcsak a gyermekek körében, hanem az iskolába már régóta nem járó idősebbek között is mérhető,55 ami semmiképp sem magyarázható az iskolai oktatás magyarosításra irányuló erőfeszítéseivel. Kétségtelen, hogy a politikusok, közéleti emberek egy része - különösen azok, akik maguk is identitást váltó családi háttérre tekinthettek vissza - az egykorú sajtóban és közéletben gyakran türelmetlen hangokat hallatott ebben a kérdésben, továbbá a magyar nyelv hivatalos használatának terjesztését erőltető intézkedések is születtek. Tény azonban, hogy ekkor még a hatóságok a magánéletbe, a civil szférába nem tudtak és nem is akartak beavatkozni. Az a benyomásunk, hogy a szóban forgó időszakban Budapesten tapasztalható asszimilációs folyamatok döntően spontán jellegűek, nem erőszakos magyarosításra vezethetők vissza. Erre utal a nyelvváltás viszonylagos lassúsága, az 1870-es években (különösen a szlovákok között) még tetten érhető, az asszimiláció irányával kapcsolatos határozatlanság, sőt esetenként - például az óbudai magyarok között - a visszafelé fordulás, a disszimiláció. Egy hatékonyan működő nyelvi elnyomó rendszer keretében mindezek a jelenségek elképzelhetetlenek. Két korszak határán Buda, Pest és Óbuda egyesítése és az új városvezetés megválasztása 1873-ban zavaros helyzetben történt. 1872 októberétől 1873 november második feléig kolerajárvány pusztított, 1873 májusa óta pedig fokozatosan gyűrűzött be a bécsi tőzsdeválság új vállalkozásokat megtizedelő hatása.56 Ennek ellenére az infrastruktúra kiépítésének 1850-1860-as években induló javulása nemhogy megtorpant volna, hanem új lendületet kapott, csakúgy, mint a magán- és középítkezések. Vagyis a modem nagyváros kiépítése az 1870-es években rohamléptekben folytatódott, párhuzamosan a vidékiek és külföldiek tömeges bevándorlásával - sem a népességi, sem a gazdasági válság nem tudta megállítani. A főváros nagyvárosias jellegén az ide látogató vidékiek már ekkoriban is elcsodálkoztak, a helybeliek azonban egyáltalában nem voltak vele elégedettek. Noha Budapest szerepét nagyra értékelték, irifrastruktúráját, életlehetőségeit rossznak találták.57 A higgadtabban értékelő statisztikus elemzése szerint a népességszám, a foglalkozási összetétel, a műveltségi állapot, a cselédek alkalmazása és a lakviszonyok alapján felállított rangsorban Budapest 1870 körül a magyar városok élvonalába tartozott, Kassával és Győrrel együtt a harmadik helyen állt, Pozsony 54 Az asszimiláció folyamatát még világosabban láthatnánk, ha az anyanyelvi megoszláson túlmenően ismernénk a minta felekezeti megoszlását is, ezt azonban Körösi József nem vizsgálta. Bár mind a zsidóság, mind a németség Magyarország azon csoportjai közé tartozott, amelyek a 19. század folyamán viszonylag nagymértékben asszimilálódtak (HANÁK 1974.), Budapest esetében nem zárható ki, hogy a német polgárság eltűnésében az asszimiláció mellett a népességfogyás, az elöregedés és kihalás is komolyabb szerepet játszott, szemben az időszakunkban még életerős, fiatal korösszetételű zsidósággal. Utóbbi esetében elsősorban anyanyelwáltás következett be, nem demográfiai felmorzsolódás. 55 THIRRING G. 1935a. 1.316. p. 56 NOVOTNYNÉ 1995.; VÖ. PODMANICZKY 1984. 450. p. 57 SZENTKIRÁLYI 1976.; vö. PODMANICZKY 1984.405^06. p.
