Faragó Tamás: A múlt és a számok. Pest Buda és környéke népessége és társadalma a 18-20. században - Várostörténeti tanulmányok 10. (Budapest, 2008)
A város és népessége
szagos gazdasági, kereskedelmi és kulturális központjellege, mely rendszeresen és tömegesen hozta a fővárosba a közeli és távolabbi területek magyar lakosságát. A fenti tényezők mindegyike intenzív magyar nyelvhasználatot és magyar nyelvi kapcsolattartást igényelt a helybeli polgároktól, de egyúttal mindez egyértelműen személyes előnyökkel is kecsegtetett. Növelte a kereskedők-iparosok vevőkörét, javította az alkalmazottak munkaerő-piaci pozícióit, a német polgárok leszármazottai számára könnyítette a társadalmi emelkedést, a kétnyelvűség állapota pedig mindannyiuk számára gazdagította a kulturális kínálatot és a szórakozási lehetőségeket. Az asszimiláció bizonyos mértékig kor- és nemspecifikus volt, erőteljesebben érintette a férfiakat, illetőleg a fiatal generációkat. Időszakunkban ez a folyamat a második, a kétnyelvűséggel, a kettős kultúrával jellemezhető szakaszban tartott,50 a budapesti polgárok jelentős része mind a német, mind a magyar nyelvet ismerte és használta. 1880-ban Budapest lakosságának 77 százaléka beszélt németül, 73 százaléka magyarul. Az összes lakos kereken 50 százaléka mindkét nyelven értett, de a 10 év feletti férfi népességben ez az arány elérte a 60 százalékot is.51 Fentiek miatt - ha az egyes etnokulturális csoportok tényleges arányaira, illetőleg az asszimilálódás mértékére vagyunk kíváncsiak - a legcélszerűbb a 10 év alatti gyermekek nyelvhasználati mutatóiból kiindulnunk. Az iskolában eltöltött néhány év ugyanis ekkor még nem befolyásolja igazán a kisgyermekkorban kialakult nyelvtudást, és az eredeti nyelvükhöz jobban ragaszkodó nők (anyák) hatása is erősebben, a külső környezet hatása pedig gyengébben érvényesül. Kőrösy József adatai szerint korszakunkban Budán a 10 év alatti német gyermekek 18, a szlovákok 40 százaléka két vagy három nyelvet beszél, a magyaroknak viszont közel fele (48 százalék) németül is tud. Pesten ugyanezek az arányok némileg mások: a magyarok 39, a németek 35, a szlovákok 27 százaléka két- vagy háromnyelvű. Vagyis a budai németek és a pesti szlovákok kivételével már a gyermekek között is igen magas a két- vagy háromnyelvűség.52 Egy másik nyelv megtanulása gyermekkorban természetesen nem azonos az asszimilációval, de mindenképpen út a kettős kötődés felé. Adatainkból tehát arra következtemetünk, hogy Buda régi német polgársága nehezebben akar vagy tud asszimilálódni, viszont a budai magyarok, valamint a pesti németek és magyarok között már a gyermekkortól kezdve a keveredésig menően szoros a kapcsolat. (A pesti szlovák gyermekek alacsonyabb mértékű német és magyar nyelvtudását valószínűleg a frissen ide vándoroltak magasabb arányával magyarázhatjuk.) Kőrösy József az 1880. évi népszámlálás feldolgozása során végrehajtott egy asszimilációvizsgálatot is.53 Ennek alapján viszonylag nagy pontossággal megállapíthatók a 19. század közepén, második felében lejátszódó legfontosabb asszimilációs tendenciák (19. táblázat). A vizsgálat adatai azt mutatják, hogy a német nemzetiségű családokban a gyermekek közel fele etnikumot változtatott, és a változtatás iránya egyértelműen a magyarrá válás. A folyamat Budán lényegesen kisebb mértékű, a pesti Belvárosban viszont gyorsabb az átlagosnál. A szlovák családokban az asszimilálódás még ennél is nagyobb méreteket ölt, a szóban forgó időszakban 60-70 százalékos, itt azonban azzal a sajátos jelenséggel találkozunk, hogy - amennyire ez az igen kis esetszámokból kivehető - Budán inkább a német emikum és kultúra irányába váltanak, 50 HANÁK 1984a. 361. p. 51 KŐRÖSY 1882. H. 114-120. p. 52 Uo. 53 Kőrösy József a családfők és a hozzájuk tartozó gyermekként számba vett családtagok anyanyelvét vetette össze véletlenül kiválasztott utcák 1880. évi számlálólapjainak segítségével. Összesen 14 971 gyermekre és szüleikre nézve kapott és dolgozott fel ily módon nyelvhasználati és kulturális-nemzeti identitásra vonatkozó adatokat (THIRRING G. 1935a. 1.294. p.)
