Faragó Tamás: A múlt és a számok. Pest Buda és környéke népessége és társadalma a 18-20. században - Várostörténeti tanulmányok 10. (Budapest, 2008)
A város és népessége
rul beszél magyar enthusiasmusból, az alsó osztály a környékről beáramlók miatt [...]. A középosztály: kereskedő, iparos, izraelita, polgár [...] megtartja az üzleti, hivatalos és birodalmi nyelvet.. ,"43 Már a 19. század közepén is általános volt a többnyelvűség, 1880-ra pedig igen széles méreteket ölt. A budapesti magyarok és szlovákok körülbelül 60 százaléka kétvagy háromnyelvű, és többnyelvű a németek 40 százaléka is - 34 százalék beszél magyarul, 8 százalék pedig szlovákul.44 Tegyünk ehhez hozzá még egy szempontot, melyet a statisztika máig nem tud pontosan mérni: a német nyelvű, magyarul erős akcentussal és hibásan beszélő polgárság számottevő részének a 18. század végétől fokozatosan magyar identitása alakult ki, többségükben már akkor a magyar nemesi elithez óhajtottak hasonulni.45 Az egyes etnikai csoportok demográfiai szerkezete az 1870-es években némileg eltérő, mind a németeknél, mind a szlovákoknál igen jelentős, több mint 20 százalékos mértékű a nőtöbblet. A német anyanyelvűek esetében feltételezhetünk ugyan egy, a környező sváb falvakból kiinduló cselédlány-bevándorlást Budapestre, valószínűbb azonban, hogy a nemek arányának eltorzulása inkább az asszimilálódás következményeként fogható fel, mely a férfiak esetében a környező társadalommal való intenzívebb kapcsolattartás miatt gyorsabban és könnyebben következik be. (Az asszimiláció kérdésére még visszatérünk.) Korszerkezetükben a budai magyarok és németek, valamint a pesti magyarok az átlaghoz közeli arányokat mutatnak, bár az idősek aránya valamivel nagyobb Budán. A pesti németek és szlovákok korszerkezete azonban teljesen más. Előbbiek egy erősen öregedő (a 20. századi helyzetre emlékeztető) csoport képét mutatják: a 15 év alattiak aránya nem éri el a 20, a 60 év felettieké pedig meghaladja a 8 százalékot.40 A szlovákok korszerkezete viszont torzulásokat mutat: a gyermekek aránya alig haladja meg a 12 százalékot, de a 60 év felettieké is átlag alatti, kevesebb, mint 5 százalék - 83 százalékuk a munkaképes korcsoportba tartozik. A korszak népmozgalmi viszonyait tekintetbe véve a két utóbbi etnikai csoport egyikének kormegoszlása sem lehet zavaroktól mentes demográfiai változások eredménye. A pesti németekkel kapcsolatban a fiatalok erőteljesebb asszimilációjára gyanakodhatunk, a szlovákoknál a 15 év alattiak egy részét szintén érintő kultúraváltás mellett minden bizonnyal a bevándorlás növelte meg a gyermekekhez és idősekhez képest aránytalan módon a munkaképes korosztályok létszámát és arányát47 Az egyes emokulüirális csoportok kor- és családi állapot szerinti megoszlásában is különbségeket fedezhetünk fel. A legszembetűnőbbek - és talán a legvilágosabban mérhetők - az eltérések a nők esetében (18. táblázat). A 25-29 éves korcsoportban például a budai német nők közel kétharmada már férjhez ment, harmincas éveik végéig pedig 76 százalékos aránnyal elérik a házas családi állapot maximumát. A pesti magyar és szlovák nők házasodása lassabb és nem teljes körű - a még negyvenes éveik végén is hajadonsorban maradtak aránya mindkét csoportban 10 százalék feletti. (Ráadásul a magyar anyanyelvűek adatait az ellenkező irányba torzítja, hogy közel negyed részüket a korai és általános házasodási mintával rendelkező zsidó népesség teszi ki, akiknek adatai nem választhatók külön.) Vagyis a magyarok és szlovákok há-43 Idézi TÖRÖK P. 1944. 83-84. p. 44 KŐRÖSY 1882. DL. 133. p. 45 KÓSA 1937. 31. p. 46 A kép még markánsabb lenne, ha Pesten nem keveredne e csoportban két különböző, egymástól eltérő mutatókkal rendelkező - de az anyanyelvi statisztika segítségével külön nem vizsgálható - népesség: a gyermekkorúak viszonylag magas arányával rendelkező német (jiddis) anyanyelvű zsidóság és az öregedő-asszimilálódó régi római katolikus német polgárság. 47 KŐRÖSY 1882. II. 106. p.
