Faragó Tamás: A múlt és a számok. Pest Buda és környéke népessége és társadalma a 18-20. században - Várostörténeti tanulmányok 10. (Budapest, 2008)
A város és népessége
A felekezetek másik érdekes és egyszersmind fontos jellemzője az 1870-es években sajátos anyanyelvi szerkezetük (16. táblázat). Előzetes ismereteink lapján Budát és Pestet eleve különválasztottuk, amit az eredmények utólag igazolnak. Minr a római katolikusok, mind a zsidók között meglehetősen nagyok az eltérések anyanyelvi ör ,zetételükben, sőt az evangélikusok körében is tapasztalhatók bizonyos különbségek. Budá^ a római katolikusok több mint fele német anyanyelvű, 37 százalék pedig magyar, Pesten m?jdnem pontosan fordított az arány. Hasonló a helyzet az izraelita felekezet esetében is: Budán * 5 száz; lékük német, 38 százalékuk magyar anyanyelvűnek vallja magát, Pesten viszont 61 sz ázalékuk a magyart, 33 százalékuk a németet jelöli meg anyanyelveként.38 Az evangélikusok között főként a német és szlovák anyanyelvűek aránya tér el egymástól - Budán az előbbiek, Pesten az utóbbiak vannak többen. A reformátusok mindkét városban több mint 90 százalékban magyarok, bár figyelmet érdemel, hogy Budán 6, Pesten 4 százalékuk német anyanyelvűnek vallotta magát. (Úgy látszik tehát, hogy a fővárosra vonatkozóan az 1870-es években nem teljes mértékben igaz az a vélekedés sem, hogy minden református magyar anyanyelvű.) Ha megfordítjuk nézőpontunkat, és az egyes etnikai csoportok felekezeti összetételét nézzük, megállapíthatjuk, hogy Buda és Pest, illetőleg az ott élő magyar és német anyanyelvű csoportok különböznek egymástól. Budán mindkettő döntő részben (76, illetve 87 százalékban) római katolikus, a zsidók aránya 10 százalék alatt marad. Ezzel szemben Pesten az 1870-es években mind a német, mind a magyar anyanyelvűek körülbelül negyed része az izraelita felekezethez tartozik, és utóbbiak között számottevő a reformátusok aránya is. Nem sokkal korábban a vidékről a fővárosba érkező magyar számára Pest-Buda még leginkább német városnak tűnt.39 Ez a benyomás nem volt teljesen alaptalan. A statisztikák szerint 1850 körül Budapest népességének 37 százaléka magyar, 56 százaléka német, de ezen belül Budán a magyarok aránya mindössze 20 százalék, és Pesten sem több 45 százaléknál.40 Bár a városegyesítés időszakára ezek az arányok megfordulták, és 1880-ra a magyarok részesedése 55 százalékra nő, a németeké egyharmadra esik vissza (17. táblázat), ezzel együtt a németek súlya egyes városrészekben - különösen a budai oldalon - még mindig igen jelentős marad (4. térkép). Miközben Pest legtöbb kerületében 50-60 százalék közöttire nő a magyar anyanyelvűek aránya, sőt a Belváros 74 százalékos értékével kifejezetten magyar jellegűvé válik, Budán továbbra is a lakosság felét - Óbudán 62 százalékkal a többségét - adják a németek. Ezek a számok azonban nem tükrözik egyértelműen a valóságos helyzetet. A felsorolt adatokkal főként az a gond, hogy a magyar hivatalos statisztika hagyományosan az anyanyelvet kérdezte (melynek meghatározása részben keveredett a beszélt nyelvével),41 viszont ennek alapján egészen a 19. század végéig gyakorta nem olyan egyszerű különbséget tenni a főváros polgárai között. Hunfalvy János megfigyelése szerint ugyanis már az 1850-es években „.. .a nemzetiséget, illetőleg Pest lakossága nagyon vegyes. A származás eredeti jellegét a mívelt osztályoknál az együttlakás és kölcsönös házasodás okozta összeolvadásnál fogva alig lehet még kivenni, csak az izraeliták őrzék meg ősi származásukat és valójokat. Társalgási nyelvül leginkább a magyar és német szolgál.. ."42 A nyelvtudás felekezetek és társadalmi réteg szerint sajátos mintákat mutat. Egy ugyanebből az időből származó emlékirat szerint „.. .Pesten az úri nép magya-38 A népszámlálási Összeíró biztosok minden valószínűség szerint a jiddist német tájnyelvnek tekintették. 39 PODMANICZKY 1984. 209. p. 40 THIRRING G. 1935a. 1.269. p. 41 KŐRÖSY 1882. II. 98-99. p. 42 HUNFALVY 1856.1.68. p.
