Faragó Tamás: A múlt és a számok. Pest Buda és környéke népessége és társadalma a 18-20. században - Várostörténeti tanulmányok 10. (Budapest, 2008)
A város és népessége
fogamzási és születési csúcsot nem találunk. Biztosnak látszik, hogy a házasságkötések, illetve a fogamzások és születések szezonalitása között egyik felekezet esetében sincs erős kapcsolat: ahol a házasságoknak határozott ritmusa van, ott ez hiányzik a születéseknél, és fordítva. Tágabb értelemben ez valószínűleg azt jelenti, hogy általában gyengül a kapcsolat a házasodás és a termékenység között - amit a következő évtizedek születésszám-csökkenése látványosan vissza is igazol. Korábban jeleztük, hogy a különböző felekezetek házasodási modelljei eltérőek. Ez több demográfiai jellemzőben, a házasodás mértékében, az első házasságkötés életkorában, valamint a házasfelek korkülönbségében is megragadható. Ami a házasodás elterjedtségét illeti (6. ábra), azt állapíthatjuk meg, hogy a zsidók között a házasságkötés gyakorlatilag teljes körű, a 45-49 éves női korosztályban mindössze két és fél százalékra tehető a házasságot még nem kötöttek aránya. A különböző keresztény felekezetek tagjai között ez az arány jóval magasabb, mindenütt 10 százalék feletti - a nők egy része vagy nem akar, vagy nem képes férjhez menni. A hajadonok házasságkötése a római katolikusok és a protestánsok között nagyobbrészt a 21-24 éves korcsoporttól kezdődik (14. táblázat), de a görögkeletiek és zsidók között a nők harmada már 20 éves kora előtt férjhez megy. A férfiak túlnyomó többsége ezzel szemben 25-30 éves kora között házasodik. Eltérő képet csak két esetben észlelhetünk: a zsidó férfiak egy része már 25 éves kora előtt megnősül, a görögkeletiek nagyobbrészt pedig csak 30 éves koruk után kötnek házasságot. A fenti adatokból következik, hogy a férjek többnyire jó néhány évvel idősebbek, mint a feleségek, a két nem közötti átlagos korkülönbség eléri a 10 évet. (Ebben az értékben persze nemcsak az első, hanem az ismételt házasságkötések adatai is benne foglaltatnak.) Mindössze az esetek 10 százalékában fordul elő, hogy a menyasszony idősebb, de a zsidók vonatkozó adata még ennél is kevesebb, alig haladja meg az 5 százalékot - körükben a házasodás e korszakra általánosan jellemző patriarchális vonásai még jobban kidomborodnak. Vagyis ha a számban jelentéktelen, és a főváros népességében fontosabb szerepet már nem játszó görögkeletieket figyelmen kívül hagyjuk, azt mondhatjuk, hogy a keresztény felekezetek házasodási szokásai sok tekintetben inkább a hagyományos nyugat-európai, késői és nem teljes körű házasodási modell felé mutatnak (bár értékei attól elmaradnak), a zsidó népesség viszont a kelet-európai parasztság házasodási mintájával - a korai és általános házasságkötéssel és az erőteljes patriarchalizmussal - mutat rokonságot. A felekezeti összetétel kapcsán külön érdemes megvizsgálnunk az úgynevezett vegyes házasságok kérdését (15. táblázat). Adataink azt mutatják, hogy felekezeti szempontból a zsidóság teljesen zárt - a korszakban zsidók és keresztények között csak úgy jöhet létre házasság, ha egyik fél vallást változtat. (Ezen a helyzeten csak a polgári házasságkötés bevezetése módosít 1894-ben.) Meglehetősen zártnak tűnik azonban a római katolikusok csoportja is, ahol a férfiak mindössze 7, a nők 10 százaléka él vegyes házasságban. Feltehetőleg a katolikus egyházi előírások, melyek a születendő gyermekek mindegyikét szeretnék megtartani egyházuk számára, nehezítik a felekezeti keveredést. Annál erősebb a keveredés viszont a protestánsok esetében - mind a református, mind az evangélikus felekezetűek 50 százaléka vegyes házasságban él. Bár a más felekezethez tartozó partnerek 90 százaléka római katolikus, ez valószínűleg nem annyira választás eredménye, inkább a protestánsok kényszerhelyzetét mutatja. Létszámuk az 1870-es években ugyanis még olyan alacsony volt, hogy amelyikük nőtlenként-hajadónként érkezett a fővárosba, gyakran nem talált magának partnert saját felekezetén belül, a rendelkezésre álló választék viszont korlátozott. (Zsidóval nem köthetnek házasságot, a görögkeletiek száma pedig egyrészt még kisebb, másrészt esetükben a felekezeti különbségeket komolyabb nyelvi-kulturális távolságok is erősítik, így maradnak partnerként a katolikusok.)
