Faragó Tamás: A múlt és a számok. Pest Buda és környéke népessége és társadalma a 18-20. században - Várostörténeti tanulmányok 10. (Budapest, 2008)
A város és népessége
szinte ismeretlen, a főként fizikai munkát vállaló, alacsonyan képzett jövevények bevándorlása viszont folyamatos - a férfitöbblet egészen az 1920-as évekig fennáll. 7 Budapest korszerkezetét az 1870-es években kétharmadrészt a munkaképes, 15-60 év közötti korcsoportok uralják (5. táblázat). Bár a mai adatokhoz képest magasnak tűnik a fiatalok (0-14 évesek) 27 százalékos aránya, ez nemcsak jóval alatta marad az egykorú - 35 százalékos - országos átlagnak, hanem alacsonyabb a magyarországi nagyvárosokra jellemző értéknél is. A 60 év felettiek esetében viszont az ellenkező a helyzet, az idős emberek aránya Budapesten szerény mértékben ugyan, de magasabb, mint a többi településen.18 A fenti kormegoszlás azt jelzi, hogy egyrészt a munkaképes korúak nagymértékű bevándorlása, másrészt a termékenység csökkenése már igen korán, évtizedekkel a vidéket megelőzően befolyásolni kezdte Budapest korszerkezetét, fokozatosan alakítva ki a főváros 20. századi, öregedő társadalmát. Különösen látható ez a pesti Bel- és Lipótvárosban - előbbi a fiatalok 20 százalékos és az idősek (a 60 év felettiek) 6 százalékos arányával már 1880-ban olyan korösszetételű, amely a főváros egészére csak az 1920-as években válik jellemzővé. Ezzel szembeállítható viszont Óbuda és Kőbánya, ahol a fiatalok aránya az 1880. évi népszámlálás szerint még a vidéki városokra jellemző 30-32 százalék körüli értéket mutatja. Az eddigiekből is kitűnik, hogy a kor- és nem szerinti arányokat csakúgy, mint a háztartások összetételét, a népmozgalmi jelenségek: a születések, halálozások és vándormozgalmak, illetőleg a házasodások alakulása nagymértékben meghatározta. Ráadásul e folyamatok, valamint összefüggéseik már az egykorúak számára is a vidéktől szembetűnően eltérő sajátosságokat mutattak Budapesten és általában a nagyvárosokban. Kezdjük először a házasodással. Az erre vonatkozó adatok alapján egyértelműen megállapítható, hogy a főváros adatai elmaradnak a magyarországi falvak és kisvárosok arányai mögött. Budapesten kevesebben, és később kötnek házasságot, ily módon a felnőtt népességben jóval alacsonyabb a házasságban élők aránya.19 Az egyes kerületek között természetesen e téren is számottevő a különbség. A Belvárosban és a Lipótvárosban lényegesen kisebb a házas családi állapotúak részaránya, mint a többi városrészben. Ez részben összefügg e kerületek korábban ismertetett „öregebb" korszerkezetével, de minden bizonnyal társadalmi tényezők is állnak mögötte. Kőrösy József ugyanis már 1870-ben megállapította, hogy „Pesten a szegényebb osztályok sűrűbben és korábban lépnek házasságra, mint a gazdagok".20 Ha a családi állapot szerinti adatokat nézzük, akkor azonban nemcsak a házasok, hanem az özvegyek száma is sajátosan oszlik meg városrészenként. E téren elsősorban a budai I. és II. kerületek mutatnak kiemelkedő értékeket, de a Belváros 8,4 százalékos aránya is jelentősen meghaladja a város egészére jellemző 7,7 százalékos arányt. Ebben az esetben azonban nem a házasodási mozgalom, nem is elsősorban a korszerkezet, hanem megint inkább a társadalmi összetétel hatását kell keresnünk az egyenetlen megoszlás mögött. A vagyonilag tehetősebb, nagyobbrészt helybeli illetőségű polgárok körében ugyanis - akik az említett kerületek lakosságának többségét alkotják - az özvegyek aránya nyilvánvalóan nagyobb, mint a fiatal bevándorlókkal benépesített kerületekben. A házasságok korszerkezete (az első házasságkötés életkora, a házasfelek közötti korkülönbség) sajátos házasodási modellekben összegezhető. Miután azonban ezek nem annyira te-17 THIRRING G. 1935a. I. 175-183. p. 18 LÁNG-JEKELFALUSSY 1884. 203. p. 19 THIRRING G. 1935a. n. 119. p. 20 KÓRÖSY 1871. 58. p.
