Faragó Tamás: A múlt és a számok. Pest Buda és környéke népessége és társadalma a 18-20. században - Várostörténeti tanulmányok 10. (Budapest, 2008)
A város és népessége
rületileg tekinthetők jellegzetesnek, mint inkább az egyes etookulturális csoportokhoz köthetők, bemutatásukra a későbbiekben térünk vissza. A születések száma Budapesten az 1870-es évek közepéig rendkívül magas, 40 ezrelék feletti, az évtized második felében azonban lassan csökkenni kezd (6. táblázat). Miután lényegében ugyanezt az ívet rajzolhatjuk meg a halálozások alakulásáról is, időszakunkat az 1860-as évektől eltekintve általában mérsékelt mértékű természetes szaporulat (születési többlet) jellemzi. Ez az az időszak, amikor a népességtudomány vizsgálatai szerint Magyarország fejlettebb területein a demográfiai átmenet - a korábban igen magas értékeket mutató születések és halálozások gyors ütemű csökkenésével járó átalakulás és a széles körben tudatossá váló családtervezés - kezdetét veszi. Budapest átlaga - talán most már nem meglepő az olvasó számára - azonban ezúttal is egymástól nagyon eltérő értékeket mutat városrészenként (7. táblázat). Három kerületben - Budán az I. és II. kerületben, Pesten pedig a Ferencvárosban - például természetes fogyást mutatnak adataink, viszont másik háromban (Teréz- és Józsefváros, illetve Kőbánya) kiugróan magas, 10 ezrelék körüli a természetes szaporulat. Fentiekkel egyidejűleg a Bel- és Lipótváros népmozgalmi arányszáma olyan alacsony értékeket mutat, mint amilyenre a főváros egésze csak az 1920-as években süllyed le. Ezzel szemben Kőbánya (aX. kerület) mutatói viszont mintha fél évszázadot késtek volna, népszaporodásuk szintje mintha az 1830-1840-es éveket idézné (1. térkép). Ha egymás mellé tesszük a korszerkezet és a népmozgalom adatait (5. és 7. táblázat), akkor a kettő között szoros kapcsolat látszik: ahol alacsonyabb a (nyers) születési arányszám, ott alacsonyabb a 14 év alattiak aránya és fordítva. A demográfiai összefüggéseken túlmenően természetesen kitapinthatók a társadalmiak is - „a legvagyonosabb kerületekben legkisebb, a legszegényebb, jobbára munkások által lakott kerületekben pedig (Kőbányán, Óbudán) legnagyobb a gyermekek száma".21 Bár a két világháború között keletkezett vitairatokban elsősorban néhány református magyar falu 19. század közepén induló „egykézése" kapott kiemelkedő figyelmet, ténylegesen a folyton növekvő városi és urbanizálódó rétegek (iparosok, kereskedők, értelmiségiek, szakmunkások) termékenységének rohamos és általános csökkenése gyakorolta a nagyobb negatív hatást Magyarország gyermekszámára. E téren nem a falvak, hanem Budapest, a munkásság és a középrétegek szerepe a „kiemelkedő". Az alacsony születésszám mellett külön figyelmet érdemel a törvénytelen (házasságon kívüli) születések meglehetősen magas, a falvakat több mint háromszorosan, a vidéki városokat majd kétszeresen meghaladó, 30 százalékhoz közelítő aránya is. A társadalmi problémák jelzésén túlmenően ez a jelenség népességi szempontból azért is fontos, mert a házasságon kívüli születések között rendszerint kiugróan magas a csecsemő- és gyermekhalandóság, így amennyiben arányuk számottevő, a közösség egészének demográfiai mutatóit rosszabbá teszik. Természetesen ezek a mutatók sem egységesek Budapest-szerte. Budán - ezen belül Óbudán -, valamint a pesti Belvárosban és Kőbányán a házasságon kívüli születések száma és aránya alacsonyabb (7. táblázat) jelezve azt, hogy e ponton a régi polgári erkölcs és a falusias élet szigorúbb normái összetalálkoznak. A korszakban a demográfusok - élükön a Fővárosi Statisztikai Hivatal nemzetközileg is elismert tekintélyű vezetőjével, Kőrösy Józseffel - különös figyelmet fordítottak a halandóságra, mely a nagyvárosokban rendszerint az átlagosnál is sokkal rosszabb volt. Nézzük tehát a főváros erre vonatkozó adatait. Ha a halálozások korcsoport és főbb halálokok szerinti szerkezetére tekintünk (8. táblázat), azt látjuk, hogy az 1870-es évek közepén a halálokok kö-21 KŐRÖSY 1882. n. 79. p.
