Faragó Tamás: A múlt és a számok. Pest Buda és környéke népessége és társadalma a 18-20. században - Várostörténeti tanulmányok 10. (Budapest, 2008)

Kézművesek Pest-Budán és környékén

Ugyanilyen különbségeket találunk a házasfelek egymáshoz viszonyított életkorában is (14. táblázat). A magyar kézművesek házasságait a nagy korkülönbség és az egyértelmű férfiszemoritás jellemzi. Férjével egyidős, vagy idősebb feleséggel egyetlen esetben sem találkozunk, s a férjek átlagosan több mint nyolc évvel idősebbek. Ennek ellenpontja Nagykovácsi. Itt a korkülönbség nem éri el a hat évet, és a feleségek több mint 50 százaléka férjével egykorú vagy idősebb. Hasonló képet mutat az iparági megoszlás is. A ruházati iparban dolgozó kézműveseknél minden harmadik esetben a feleség egykorú, vagy idősebb, mint a férje. (A nagyobb átlagos korkülönbséget elsősorban néhány férjénél jóval idősebb feleség adatai eredményezik.) Az első házasságkötések adatai azonban a fenti képet némileg módosítják (15. táblázat). Kiderül ugyanis, hogy a magyar kézműves házaspárok korkülönbsége valójában lényegesen nem magasabb a németekénél. Az összes együtt élő házaspár esetében csak azért kaptunk magasabb értéket, mert a magyar kézművesek életkora magasabb, mint a németeké, így nyilván több közöttük az olyan, aki időközben megözvegyült, és újraházasodva fiatalabb nőt vett el másodikként. Ha viszont csak az első házasságkötéseket nézzük, akkor a kép világosabbá váük. Egyértelmű lesz, hogy Nagykovácsi kézművesei, illetve a ruházati iparhoz tartozók más házasodási mintát kövemek, mint a magyar kézművesek. Dunabogdány és a nem ruházati iparosok adatai e két véglet között helyezkednek el. (A nem ruházati csoport adatai valószínűleg a németek és magyarok együttkezelése miatt váltak átmenetivé, az adatok azonban olyan kicsinyek, hogy egyszerre mind a két szempont szerinti csoportosítás nem végezhető el. Dunabogdány esetében viszont egy Nagykovácsiétól eltérő szokásrendszerre kell gyanakodnunk - erre a későbbiekben még visszatérünk) Különösen érdekes lenne, ha most a fenti különbségek ismeretében településenként részletesen meg tudnánk vizsgálni a házasfelek származását, iparral való kapcsolatát házasságkötésük előtt. Sajnos erre azonban az anyakönyvezések hiányosságai, illetve késői megindulásuk miatt egyedül csak Nagykovácsival kapcsolatban van mód (16. táblázat). Az itteni 27 első kézműves-házasságkötésből is mindössze 14-ben tudjuk kideríteni a szülők - illetve az özvegyek előző férjének - státusát és foglalkozását. Ezekből az adatokból viszont bizonyos mértékű kézműves-endogámiára következtemetünk. A nagykovácsi kézműves-házasságkötések kereken 36 százalékában a menyasszony kézműves leánya vagy özvegye, s ugyanilyen arányban a házasságot kötő fiatal férfi kézművescsaládból származik. Vagyis az új pár az esetek közel kétharmadában vagy vdamelyikük szülője, vagy a menyasszony volt férje révén rendelkezik bizonyos családi ipari kapcsolatokkal. (Ráadásul ezek az értékek az ismeretlen származásúak magas aránya miatt inkább alsó határnak, mint valóságos aránynak fogadhatók el.) Kár, hogy végrendeletek és házassági szerződések hiányában erről bővebbet nem tadunk megállapítani, s a többi településsel való összehasonlításokat sem tudjuk elvégezni. A házasságkötésekről eddig megállapítottakat alapul véve azonban azt feltételezhetjük, hogy Dunabogdányban - ahol a hagyományos kézműves nommés értékrendszer talán még erősebben élhetett - a helyzet valószínűleg hasonló volt, ellenben a magyar falvakban az iparhoz való korábbi családi kötődés alighanem gyengébb. Legalábbis a „kézműves özvegye" - típusú kapcsolat biztosan hiányzott. Kézműveseink házasodásait tehát az alábbi modellekben foglalhatjuk össze: a) A „magyar kézművesmodell" - de lehet, hogy helyesebb lenne kelet-európainak nevezni - egy 25 év körüli nőtlen férfi és egy 18 év körüli hajadon összeházasodását jelenti, ahol a házasfelek ritkán rendelkeznek családi hagyományokkal az iparűzésben. A házasságkötési korból és családi állapotból megállapíthatóan a magyar kézművesek tehát lényegé-