Faragó Tamás: A múlt és a számok. Pest Buda és környéke népessége és társadalma a 18-20. században - Várostörténeti tanulmányok 10. (Budapest, 2008)
Kézművesek Pest-Budán és környékén
ben a magyar parasztok korai házasságkötési modelljét követik, vagy legalábbis közel állnak hozzá. b) A németeknél gyakorlatilag két modellel számolhatunk. Az esetek nagyobb részében egy 25 év körüli kézműves házasodik össze egy 20 év körüli hajadonnal, kisebb részében pedig egy özvegyasszonnyal. A felek gyakran családilag kötődnek a kézművességhez. Vagyis az utóbbi modell a kézműveskapcsolatokat és az özvegyekkel való házasodást tekintve világosan utal a bevezetőben ismertetett „hagyományos nyugat-európai kézművesmintára", de - különösen a menyasszonyok házasságkötési korát illetően - nem áll messze az előbbi, a német parasztok (kelet-európai értelemben vett) „kései" házasodási mintáitól sem, a kettő lényegében összefonódik.30 Nézzük meg ezek után a háztartások szerkezetét (17. táblázat). Nagyság szerint a négy falu kézműves-háztartásai három típusra oszthatók. Dunabogdány és Nagykovácsi 1769-es struktúráját a kiegyensúlyozottság, a 4-5 fős háztartások dominanciája jellemzi, ezzel szemben Nagykovácsi 1747-es iparosai között még a 3 fős háztartások a leggyakoribbak. A magyar kézművesek ezzel szemben viszont legnagyobbrészt 4-5, illetve 7 fős háztartásokban élnek, egy kivétellel 4 fősnél kisebbel nem is találkozunk közöttük. A fenti különbségek az átlagos háztartásnagyságban is kifejeződnek: a magyar falvak, 5,8 fős adatai Dunabogdányt, illetve Nagykovácsi 1769-es értékeit kb. 10 százalékkal, Nagykovácsi 1747-es adatait (4,4 fő) pedig közel 30 százalékkal haladják meg. Ugyanilyen különbségek tükröződnek az együtt élő generációk száma szerinti eloszlásban is. Bár a leggyakoribb érték mindenütt két generáció együttlétét jelzi, Nagykovácsi 1747-es adatai szerint minden ötödik háztartás egygenerációs, ezzel szemben Dunabogdányban és a magyar falvakban háromgenerációs (18. táblázat). Utóbbiakban minden harmadik, Dunabogdányban és Nagykovácsi 1769-es struktúrájában minden negyedik-ötödik - 22 évvel korábban, 1747-ben viszont csak minden kilencedik - család él egy másikkal közös háztartásban (19. táblázat). Adatainkat Peter Laslett háztartás-tipológiája szerint rendezve (20. táblázat) az átlagos háztartásnagyságokkal és a generációk száma szerinti eloszlásokkal egybevágó képet kapunk. Minden település kézműves-háztartásainak többsége (70-85 százaléka) nukleáris családos, a magyar falvakban és Dunabogdányban viszont sokkal nagyobb a kiterjesztett és többcsaládos kézműves-háztartások aránya, mint Nagykovácsiban. Különösen Nagykovácsi 1747-es adatai ütnek el a fenti képtől, ahol is még néhány magányos fiatal kézművest is találunk. Figyelmet érdemel ugyanakkor, hogy e település kézműveseinek házteutásstruktúrája a század folyamán az előbbiek irányába mozdul el. Mindez három háztertásstruktúra-típus irányába mutatna: az egyiket a magyar falvak és Dunabogdány, a másikat az 1747-es Nagykovácsi, a köztük levő átmenetet pedig Nagykovácsi 1769-es adatai képviselnék. A kérdés azonban nem ilyen egyszerű. Számos kutatás bebizonyította,31 és ugyanezen falvak birtokos parasztságán folytatott család- és háztartásszerkezet-vizsgálataink is megerősítették, hogy egy-egy háztartás struktúrája nagymértékben függ a háztar-30 A német birtokos parasztságot a viszonylag magas átlagos házasságkötési kor, a házasfelek közötti kis korkülönbség és a házasodás - önállóvá válás (saját háztartás-alapítás) közötti szoros kapcsolat jellemezte (FARAGÓ 1981a). Természetesen a „késői" házasságkötés relatív, csak a többi magyarországi nem német etaikumhoz képest számít annak. Ténylegesen Nyugat-Európa nagy részében ekkoriban a nők első házasságkötésének átlagos kora 25 évnél lényegesen magasabb volt (HAJNAL, J. 1965.; HENRY-HOUDAILLE 1979.; LASLETT 1977). 31 BERKNER 1972.; MlTTERAUER—SlEDER 1979.
