Faragó Tamás: A múlt és a számok. Pest Buda és környéke népessége és társadalma a 18-20. században - Várostörténeti tanulmányok 10. (Budapest, 2008)
Kézművesek Pest-Budán és környékén
kézművesek közül a ruházati és textiliparral foglalkozók, akiknek mindössze 13 százalékánál találunk céhtagságra vonatkozó adatot. Pedig a legtöbb és legalacsonyabb jogi státusú textil- és ruházati iparban dolgozó kézművessel rendelkező Nagykovácsi adatai - ahol korábban a bedolgozóipar létezésének gyanúja felmerült - ebben még nincsenek is benne!25 Különösen fontos kérdés a magyarországi fejlődés esetében a kézművesek mezőgazdasággal való kapcsolatának vizsgálata (9. táblázat). Adataink szerint a magyar falvak, illetve Dunabogdány esetében a kézművesek 70-80 százaléka szoros kapcsolatban áll a mezőgazdasággal, jelentős részük képes saját gabonaszükségletének teljes megtermelésére is.26 Ugyanez az arány - tudniillik a földművelésben részt vevőké - Nagykovácsiban azonban 1747-ben csak 52 százalék, egy generációval később pedig, 1770-re 40 százaléknyira csökken, és jelentősen megduzzad körükben egy olyan réteg, amely biztosan, illetve valószínűleg semmilyen kapcsolatban sincs a mezőgazdasággal, vagyis az utóbbi településen az ipari és a mezőgazdasági foglalkozások egyre élesebben elkülönülnek egymástól. Ha együtt nézzük a négy falu adatait iparágak szerinti bontásban, akkor viszont az egyes szakmák földműveléssel való kapcsolatában nem találunk lényeges különbséget (10. táblázat). A kézműveseknek minden ágazatban kb. 60 százaléka folytat földművelő tevékenységet. Egyedül a vasiparban magasabb (80 százalék körüli) ez az arány - a kovácsok valamilyen ok miatt a többi mesterségnél szorosabban kötődnek a földműveléshez (hacsak nem a túl kis esetszámokból adódó véletlen tréfált meg bennünket). Összefoglalóan tehát a következőket állapíthatjuk meg: kézműveseink esetében alapvető és első változónk a település. Az egyes közösségekben élő kézművesség iparági szerkezete, a mesterek jogi státusa, mezőgazdasággal való kapcsolatuk leginkább lokális tényezőktől függ. Másképpen fogalmazva: a kézműipar az egyes parasztközösségek igényeihez alkalmazkodik, így az egyes foglalkozások és mestereik közötti különbség jelentősége sehol sem akkora, hogy elfedhetné a közösségek gazdasági és emokulturális sajátosságaiból adódókat. A magyar falvakat és Dunabogdányt a magas jogi státusú, mezőgazdasággal szoros kapcsolatban álló kézművesség jellemzi, míg Nagykovácsi iparosainak többsége zsellér, mezőgazdasággal csak minden második foglalkozik, s tendenciájában a mezőgazdasággal való kapcsolat itt a század folyamán lassan csökkenő irányzatot mutat. A másodlagos változó a foglalkozás. Adatainkból kivehető, hogy az egyes ágazatok esetében sajátos jelenségekkel is számolhatunk. A textil- és ruházati iparral foglalkozó kézműveseket például az alacsony szintű céhbe szervezettség, Nagykovácsi esetében ezen túlmenően még a mezőgazdasághoz fűződő kapcsolatok gyengesége is jellemzi, míg az élelmiszer-ipariakat ezzel szemben a magas jogi státus, a nagyarányú céhtagság és a közepes gyakorisággal folytatott földművelés. A továbbiakban ezért a mezőgazdasággal való kapcsolatot - amely, mint láttuk, csak a kovácsoknál tért el az átlagtól, s az esetszámok miatt ennek relevanciájáról sem lehetünk teljesen meggyőződve - a települési hovatartozásnak és a foglalkozásnak (ágaza-25 Az 1770-es iparos-összeírás csak a kamarai uradalmak helységeiben élő kézművesek adatait rögzítette, így Nagykovácsi, amely magánföldesúri birtok volt, nem szerepel benne. 26 A gabonaszükségletet 40 százalékos cerealiafogyasztás alapján - egy felnőttre napi 0,6 kg-ot - állapítottuk meg. Vagyis egy háztartás éves szükségletét az átlagos háztartásnagyság alapján 7,5 q körüli - azaz kb. 15 pozsonyi mérőnyi - gabonára becsültük adók és vetőmag nélkül. Becslésünket tapasztalati úton igazolni látszik az a tény, hogy a gabona-önellátásra képes kézműves-háztartások tetemes része, 32-ből 14, azaz kereken 44 százalék 15-20 pozsonyi mérő nettó gabonatermés után adózott, mintegy jelezve ezzel azt, hogy csak az önellátás szintjéig kívánt eljutni. Az adófizetéshez szükséges pénz előteremtését, illetve háztartásaik egyéb szükségleteinek kielégítését nyilván ipari termékek előállítása és értékesítése révén fedezték.