Faragó Tamás: A múlt és a számok. Pest Buda és környéke népessége és társadalma a 18-20. században - Várostörténeti tanulmányok 10. (Budapest, 2008)
Kézművesek Pest-Budán és környékén
körülmények döntik el, hogy ez cserére dolgozó parasztipar vagy szakképzett kézműipar formájában jön-e létre. Fontos megjegyeznünk azonban, hogy a vizsgált korszakban egyértelműen a manufakturális fejlődés felé mutató parasztiparral még nem számolhatunk. Ilyen csírák csak a 18. század második harmadától jelentkeznek a Felvidék, a nyugati határszél egyes, rosszabb mezőgazdasági adottságú területein, eddigi ismereteink szerint azonban itt sem válnak tömegessé. • Az általunk vizsgált korszakban az a fő kérdés, hogy milyen mértékben és milyen ütemben sikerült a hagyományos „őstermelő" háztartások burkából a még körükben müveit ipari tevékenységeket kibontani, szakszerű kézművesiparrá alakítani, és ily módon a munkamegosztási folyamatot magasabb szintre emelni. • Valószínűleg bizonyos mértékig módosítanunk kell azt a felfogást, hogy a város mindenütt és minden időben a kézműipari centrum szerepét játssza a vidék számára. Adataink alapján úgy tűnik, hogy - legalábbis az adott területen és az adott korszakban - ezt a szerepet elsősorban a mezővárosok játsszák, és a város még mindig kissé a középkorra jellemző sajátos „külön világ" állapotában él, és sokkal inkább a kereskedelemre és a szőlőtermesztésre koncentrál. Valószínűleg ez magyarázza, hogy az iparfejlődéssel kapcsolatos városi vélekedések mind az egykorú gondolkodók, a merkantilista állami tisztviselők számára, mind pedig mai szemmel nézve szinte az anakronisztikusságig rövidlátók és konzervatívak, azaz a tényleges helyzetet, a különállást, az elszigetelődést tükrözik.30 Talán ez a magyarországi városfejlődés elmaradottságának s egyúttal helyi specialitásának egyik jellemzője is. Ez a kép - minden valószínűség szerint - már nem vonatkoztatható a 18. század végére, a 19. század elejére, és valószínűleg területileg sem általánosítható; Debrecen vagy Szeged kézművesei több mesterségben sokkal inkább regionális szerepet jászmattak,31 mint a frissen betelepült, részben emikumában és kultúrájában is környezetétől idegenebb Pest-Buda. • Módosításokra szorulnak az újratelepítés szerepéről alkotott egyes állásfoglalások is. Úgy tűnik, hogy az újjáépítés munkájában a bevándorolt kézművesek szerepe igen fontos. S itt nem pusztán a behozott technológiai ismeretekre gondolunk, hanem arra a konkrét munkára, amelyet az új falvak, az új gazdaságok felépítése és felszerelése jelentett. Telepes kézművesekkel ráadásul nemcsak a telepes falvakban, hanem másutt is gyakran találkozunk. Vagyis a telepítést ilyen oldalról is értékelnünk kell, nem kizárólag a kulturális és politikai szempontokat kell hangoztatnunk. (Gondolunk itt a katolizációra, a német telepesek számának növelését szorgalmazó állami és földesúri törekvésekre, illetve a nemzetiségek arányának növekedésére, melyek a dolog természete folytán többnyire negatív hangsúlyt kapnak.) • Végül az újjáépítésben általában nagyra kell értékelnünk a falusi iparűzés szerepét. S itt nemcsak a bevándorolt és helyben élő kézművesekre gondolunk, hanem azokra a parasztiparosokra is, akik a házak építésében, az új gazdaságok eszközeinek készítésében szintén jelentős szerepet vállaltak, sőt követ, meszet, épületfát biztosítottak a városok újjáépítése számára. Természetesen tudatában vagyunk annak, hogy az elmondottak csak térbeli és időbeli korlátok között általánosíthatók. Ez csak a regionális szerkezetek, helyzetek és fejlődések egyike. Ugyanakkor azonban egyáltalán nem biztos, hogy az itt leírtak teljesen egyedi jelenségek, 30 HECKENAST 1971. 31 Lásd CSILLÉRY 1974.; DÁVID 1965. Hozzátehetnénk, hogy egyes vélemények szerint e települések agrárjellege igen erős, társadalmi összetételük még a 18. század végén is inkább a mezővárásokéhoz hasonlít.
