Faragó Tamás: A múlt és a számok. Pest Buda és környéke népessége és társadalma a 18-20. században - Várostörténeti tanulmányok 10. (Budapest, 2008)

Kézművesek Pest-Budán és környékén

FALUSI IPAROSOK A PILISBEN ÉS BUDA KÖRNYÉKÉN A 18. SZÁZADBAN Ha az érdeklődő abban a szerencsés helyzetben van, hogy egy ültő helyében tallózhat végig az utolsó két évtized falusi iparral foglalkozó fontosabb írásain, az első benyomása az lesz, hogy az egyes szerzők álláspontja nemcsak hogy igen széles skálán helyezhető el, de nemritkán végletesen ellentmondó is. Vannak, akik arra az eredményre jutnak, hogy a falvak jelentős részében a 18. században, illetve a 19. század első felében még egyetlen kézműves sincs, mások spekulatív becslések alapján csak a textiliparral foglalkozó parasztiparosok arányát a népesség több mint 10 százalékára teszik a 19. század első felében, hallgatólagosan ezzel egy nyugat-európai típusú parasztipar (rural industry) kialakulását feltételezve Magyarországon. Egyes kutatók a parasztgazdaság felől közelítik meg a falusi ipart, s legnagyobb részét háziipari jellegűnek, illetve önellátó tevékenységnek vélik, mások a céhszervezet oldaláról tekintve a falu iparosait a vidéki mester-kontár kategóriarendszerébe próbálják őket erőszakkal beszorítani. A szerzők többsége javító-szolgáltató tevékenységüket hangsúlyozza, de akadnak, akik inkább árutermelésüket emelik ki. Ágazatilag hol a vas-, fa- és építőipart, hol a textil- és ruházati ipart tekintik fontosabbnak, az egyes tevékenységek iparági besorolása viszont hol a nyersanyagok jellege, hol a későbbi ágazati szemlélet alapján történik. Ha pedig számszerű adatokra, arányokra, eloszlásokra vagyunk kíváncsiak, a kép végképp zavarossá válik. Számos írásban csak néhány illusztratív - és felettébb kétes megbízhatóságú - adóösszeírási adatot olvashatunk, s a szöveg zömét a céhszervezet működésével, kontárellenes küzdelmével, illetve az egyes szakmák technológiájával foglalkozó, többnyire közhelyekkel zsúfolt leírások töltik ki. A feldolgozások alapján egy-egy terület, illetve időszak falusi iparának sem belső struktúrájáról, sem a gazdasági élet vagy társadalom egészében elfoglalt helyéről nem tudunk képet kapni a néprajzi gyűjtések és a hivatalos statisztikai adatok által már el nem érhető korból. Ez három szempontból is paradox helyzet. Először is, mivel a falu agrártörténetével foglalkozó kutatások már lényegesen előrehaladottabb fokon állnak, az olvasóban könnyen egy leegyszerűsített, a valóságosnál archaizálóbb, kétpólusú - iparűző város, mezőgazdálkodó falu - települési és társadalmi struktúrát rögzítenek. Másodszor nem teremtenek hidat a 19. század végi kisiparral foglalkozó kutatások felé, melyek egy nagy létszámú, az ipari struktúrában domináló kisipar fokozatos visszaszorulásának képét rögzítik. Harmadrészt pedig a megfelelő adatok híján korlátozott marad a külfölddel való azonosságok és különbözőségek felmérése, az összehasonlítás lehetősége, holott a falusi iparűzés alakulásának elemzésén keresztül olyan izgalmas - s egyúttal nemcsak ipartörténeti - kérdésekhez is eljuthatunk, mint az ipari forradalom vagy az urbanizáció, melyeket pusztán a város, illetve a nagyipar felől kiindulva aligha lehet minden igényt kielégítő módon megközelíteni. Természetesen sem a rendelkezésre álló idő által behatárolt jelen korreferátum, sem egy szál magunk nem tűzhetjük ki azt a nagyképű feladatot, hogy „egy szuszra" megválaszoljuk a felsorolt problémákat, és bepótoljuk az eddig el nem végzett kutatásokat. Az alábbiakban csak néhány építőkövet kívánunk egymásra rakni, abban a reményben, hogy mások hasonló építő kedvével találkozunk.