Faragó Tamás: A múlt és a számok. Pest Buda és környéke népessége és társadalma a 18-20. században - Várostörténeti tanulmányok 10. (Budapest, 2008)

A város és népessége

nem ismét összefügg egy újabb bevándorlási hullámmal - Budapest népességét a továbbiakban már a természetes fogyás jellemezte. 4.táblázat A népmozgalom jellemzői Mutatók 1874-1875 1886-1890 1901-1905 1921-1925 1940-1943 Mutatók években Mutatók nyers élveszületési arányszám (ezer főre) Összesen 44,2 35,2 29,3 18,9 13,1 Idegenek nélküla) 33,1 28,8 16,2 43,2 Ezer 15-49 éves nőre jutó élveszülés 101,0 62,7 nyers halálozási arányszám (ezer fő) Összesen 41,3 30,9 19,8 19,2 15,7 Idegenek nélküla) 39,7 29,4 17,8 15,8 12,5 Csecsemőhalálozás (ezer élveszületésre) 286b) 237 149«) 155 75 a) Nem budapesti illetőségűek (az újonnan bevándoroltak, valamint a környékről a fővárosi egészségügyi intézményekbe szülni érkezők) nélkül. b) Az 1876-1880. évek átlaga. c) Kőrösy József megállapítása szerint ez az érték a valóságosnál alacsonyabb, mivel a századforduló környékén az összes születés közel harmadát kitevő törvénytelenül született csecsemők jelentős részét a fővároson kívülre dajkaságba adták, így viszonylag magas halandóságukat a budapesti statisztika már nem foglalta magában (KŐRÖSY 1902-1906.). Forrás: SZÉL 1929. 38. p.; THIRRING G. 1912; THIRRING G. 1936. 32. p.; BpStÉ 1944. A fővárosi népesség természetes fogyásában, úgy tűnik, ismét több tényező hatása összegződött. Egyik oka valószínűleg abban rejlett, hogy a csecsemőhalandóság csökkenése egészen az 1930-as évek végéig viszonylag lassú volt. Vélhetőleg jelentős mértékben hozzájárult az a jelenség is, hogy a főváros lakosságának legurbánusabb rétegét és az összlakosságnak közel negyedét kitevő zsidóság termékenysége olyan mértékben csökkent, hogy a harmincas években már évente közel másfél ezer fős halálozási többletük (természetes fogyásuk) volt.18 A természetes szaporulatot, illetve fogyást illetően a külvárosok és az agglomeráció falvai a főváros belterületének kiegészítői. A 19. századközepéig - amikor Pest-Buda belterületére az áldatlan halandósági viszonyok közepette bekövetkező természetes népességfogyás (a hagyományos társadalmakban gyakorta előforduló „városi temető" jelenség) a jellemző, és a 18 A nem zsidó népesség természetes szaporulata is olyan kismértékűvé vált, hogy ezt a fogyást már nem tudta ellensúlyozni.