Faragó Tamás: A múlt és a számok. Pest Buda és környéke népessége és társadalma a 18-20. században - Várostörténeti tanulmányok 10. (Budapest, 2008)
A város és népessége
népességnövekedés szinte kizárólag a bevándorlókból állt - a külterületek dinamikus természetes szaporulattal rendelkeztek. A század második felében viszont, amikor a belterületek természetes szaporulata nőni kezdett, a külvárosok népességszaporulata tolódott el egyre inkább a bevándorlók felé. A vándormozgalom főbb jellemzői A vándormozgalom kérdéskörében adat-összeállításunk nem hozott meglepően új eredményeket. A nagyarányú bevándorlás következtében Budapesten a helybeli születésű lakosság aránya mindvégig alacsony volt, két népszámlálás (az 1880. és az 1920. évi) kivételével mindig 40 százalék alatt maradt, sőt az 1930-as évek végén már a 30 százalék felé közelített (5. táblázat). A frissen bevándoroltak viszonylag állandó aránya mögött azonban a vizsgált évszázad folyamán jelentős összetétel-változás húzódott meg. Míg ugyanis az 1850-es években a nem Budapesten születettek közel negyede külföldről (Ausztria, Csehország, Németország), további jelentős hányada pedig a Dunántúlról és az északnyugati Felvidékről származott, addig a 20. század közepére megoszlásuk jelentős mértékben átrendeződött. A külföldiek aránya a két világháború között már a nem budapestiek 10 százaléka (az össznépesség 4 százaléka) alá csökkent. Az 1920-as évek elejének nagy menekülthulláma után minimálisra esett vissza a Trianon után elcsatolt területekről Budapestre költözők részesedése is.19 A vándorlókat kibocsátó belső területek szintén megváltoztak, ugyanis a századfordulótól kezdődően a dunántúliakkal szemben megnőtt a mezőgazdasági jellegű alföldi megyékből Budapestre költözők aránya.20 5.táblázat A népesség megoszlása születési hely szerint Év A helybeli Az egyéb magyarországi Az elcsatolt területi A külföldi Összes Év lakosok aránya (százalék) 1857a) 86,9 _ 13,1 100,0 1869a) 36,7 48,2 _ 15,1 100,0 1880c) 42,7 b) 46,3 11,0 100,0 1890c) 39,3 52,1 _ 8,6 100,0 1900 d)e) 36,7 56,1 _ 7,2 100,0 1910d) 35,3 59,0 _ 5,7 100,0 1920d) 41,0 32,5 21,6 4,9 100,0 19 L. THTRRTNG G. 1925. Bár Granasztói Pál Budapest és az agglomeráció népességnövekedésében az első világháború utáni menekülteknek is kiemelkedő szerepet tulajdonít (GRANASZTÓI 1980.), ezt Thüring Gusztáv adatai nem igazolják egyértelműen (THIRRING 1935.). Az első világháború után mind a főváros vándorlási többlete, mind a trianoni határokon kívüli területekről származók aránya fokozatosan csökkent, vagyis az első hullám után a menekültek nem kaptak számottevő további utánpótlást. 20 THIRRING L. 1935a.; THIRRING L. 1935b.
