Faragó Tamás: A múlt és a számok. Pest Buda és környéke népessége és társadalma a 18-20. században - Várostörténeti tanulmányok 10. (Budapest, 2008)
Család, élet, társadalom a 18-20. században
dulatra került sor. Vagyis a társadalomtörténet szemszögéből nézve - ellentétben a politikatörténeti korszakolással - Bácskai Vera szerint tehát nem volt lényeges törés 1848-1849 után. Nem látott ilyet a forradalom és szabadságharc leverése utáni időszakban Hanák Péter sem, de az urbanizációt a középpontba állító nézőpontja alapján a főváros fejlődése kicsit másképp szakaszolódon. Szerinte Budapest története az első világháború előtt két hosszú szakaszra osztható: az első a 18. század végétől tartott a 19. század közepéig, a második pedig a század hatvanas éveitől az 1910-es évekig. A 18. század végétől a 19. század közepéig tartó időszak az urbanizáció és a polgárosodás megalapozó szakasza, mely a tőkés gazdasági és polgári igazgatási és művelődési funkciók kiépítését, makro- és mikroszinten pedig új funkcionális tagolódás, új gazdasági és társadalmi topográfia kialakulását eredményezte. A 19. század hatvanas éveitől Budapest urbanizációját az erőltetett, elsősorban Bécshez történő felzárkózási komplexus jellemezte, mely gyors fejlődéssel és nagyfokú társadalmi mobilitással - foglalkozási struktúraváltással és a nem magyar emokulturális csoportok ezzel párhuzamos tömeges asszimilációjával - járt.20 Ezzel szemben Vörös Károly az 1848 előtti budapesti társadalomra nézve a növekvő lendületű „kispolgárosodást" tartotta a legkarakterisztikusabbnak, amely az abszolutizmus idején, az 1850-es években megtorpant.21 Ez leginkább Szabad György felfogásához látszik közel állni, aki - bár Budapest társadalomtörténetére részletesen nem tér ki - az 1850-60-as évek fejlődését nemcsak politikailag tartotta torznak, ami kétségbevonhatatlan tény, hanem gazdaságilag és társadalmilag is.22 Az 1870-es évektől kezdődő időszak társadalomfejlődésére vonatkozóan már nem találunk lényeges eltéréseket az egyes szerzők álláspontja között. Mind az időszakkal legrészletesebben foglalkozó Vörös Károly, mind Hanák Péter három azonos jellemzőt emelt ki: a főváros népessége „amerikai" ütemben gyarapodott a 19. század utolsó harmadában, a fejlődés során az idegen származású, idegen etnikumú lakosság döntő többsége asszimilálódott, és végezetül a gyors népességnövekedés, gyors kapitalizálódás nemcsak átalakította a társadalmi szerkezetet, hanem ki is élezte - többek között éppen gyorsasága révén - az amúgy is meglévő feszültségeket és belső ellentmondásokat. A teljesség igénye nélkül utóbbiakból említsünk meg néhányat: a régi társadalmi rétegek háttérbe szorulása, új ak felemelkedése, vagyoni polarizálódás, urbanizációs feszültségek (lakás- és infrastrukturális problémák), ellentétek a lassan urbanizálódó vidék és a gyorsan modernizálódó nagyváros, a frissen felemelkedő, de politikailag gyenge új városi társadalom, és a hatalom és bürokrácia kulcspozícióit továbbra is nagyrészt a kezében tartó régi elit között stb.23 Bár az első világháború harcai közvetlenül nem érintették a íovárost, mégis igen lényeges hatást gyakoroltak Budapest társadalmára. Megtorpant a városfejlődés dinamizmusa. A területi átrendeződés és a vesztett háború következtében nehéz helyzetbe jutott gazdaság csak rövid lélegzetvételhezjutott, mert a gazdasági világválság újból évekre visszavetette. Részben e nehézségek, részben a hirtelen nagyra nőtt város urbanizációs problémái miatt a népesség- és gazdaságfejlődés súlypontja fokozatosan kezdett Budapesten kívülre, az elővárosokra és a fő-19 BÁCSKAI 1989. 20 HANÁK 1988. 21 Ez az állítás azonban többek között a hiányos, illetve téves 1857. évi népszámlálási adatokon alapul, amelyekből a szerző helytelenül következtetett a népességnövekedés és a társadalmi átalakulás stagnálására (VÖRÖS 1978. 185. p.). 22 SZABAD 1979. 23 HANÁK 1974.; HANÁK 1988.; VÖRÖS 1978.
