Faragó Tamás: A múlt és a számok. Pest Buda és környéke népessége és társadalma a 18-20. században - Várostörténeti tanulmányok 10. (Budapest, 2008)
Család, élet, társadalom a 18-20. században
forrásaink ezt a korcsoportot sem előtte, sem utána nem használták mutatóként - semmilyen más forrásadathoz nem viszonyítható, így nem is értelmezhető. Végeredményben az 1785— 1787. évi népszámlálások alapján a házasok aránya a felnőtt férfiak között 68 százalék, ami nagyjából reálisnak fogadható el.13 Buda város népmozgalmi adataira vonatkozóan elég kevés információval rendelkezünk (6. táblázat). Pestről már több vizsgálat is napvilágot látott, Buda esetében azonban ilyen eredmények egyelőre nincsenek. így jelenleg annál a sommás megállapításnál kell maradnunk, hogy a 18. században Buda a hagyományos vüágra jellemző „városi temető" képét mutatja,14 mdniillik a halálozások száma lényegesen meghaladja a születésekét, természetes szaporulat nem mutatható ki. Azt azonban, hogy ténylegesen a számok mögött mi rejlik, jelenleg nem tudjuk megmondani. Az országúti római katolikus plébánia hihetetlenül magas, 60-70 ezrelékes nyers születési és halálozási arányszámaiból ugyanis arra kell következtemünk - ami egyébként egy ilyen nagymértékű „átmenő" forgalmat bonyolító városban már a 18. században is természetes -, hogy a népmozgalmi adatok jelentős része nem pusztán a helybeli lakosság népesedési folyamatait tükrözi,15 vagyis a tényleges budai népesedési folyamatok (a termékenység és a halandóság) megrajzolására név szerinti elemzések nélkül önmagában kevéssé lehet alkalmas. Mindössze annyi tekinthető bizonyosnak, hogy a népességfejlődés mutatói, környezete a 18. században igen kedvezőtlenek, a 19. század első felében viszont valamelyest javulnak. Ennél pontosabb, részletesebb megállapítások majd csak további vizsgálatok után tehetők meg. Valamivel jobb a helyzet a vándormozgalmakra vonatkozó adatok terén (7. táblázat). A helybeliekhez ( a Jogi népességhez") viszonyítva 1785-1787-ben a Budán tartózkodó idegen férfiak aránya körülbelül 14 százalék, ami elmarad ugyan Pest városának 19 százaléka mögött, de majdnem kétszerese a városok országos 7,8 százalékos, és több mint tízszerese a megyék 1,2 százalékos átlagának. Az 1804-1819 közötti adatokat csak a pontosság kedvéért közöltük, valójában önmagukban nem használhatók. A bennük szereplő, idegenekre vonatkozó számok minden valószínűség szerint csak a külföldiek adatait tartalmazzák, feltehetőleg azokat is csak részben. (Az eredeti 19. század eleji, név szerinti idegenjegyzékeket vizsgálva feltűnő, hogy szinte kizárólag a 20-40 éves kor közötti ,,munkaképes", illetve „katonaképes" férfiak adatait sorolják fel.) A jelen levő idegenek földrajzi eredete több forrásból is megközelíthető. Egyrészt nagy vonalakban megadták az 1785-1787. évi népszámlálások adatait, de rendelkezésünkre állnak az újonnan felvett polgárok, valamint az 1790-es években házasodottak születési/származási helyére vonatkozó adatok is (8. táblázat). Mindezekből többé-kevésbé egybehangzóan kiderül, hogy többségük nem magyarországi eredetű, hanem az osztrák tartományokból, illetve távolabbról - elsősorban a Német Birodalomból - érkeztek Budára. A magyarországi származásúak aránya általában mindössze 30-40 százalékot tesz ki közöttük. Más képet mutatnak viszont a távol levőkre vonatkozó adatok (7. táblázat). Először is számuk és arányuk csak negyed-ötödrésze az itt tartózkodó idegeneknek: 2,5-3,5 százalék a 13 Ugyanez az arány az 1869. évi népszámlálás szerint Buda város felnőtt férfi népességében 53 százalék, ez azonban tartalmazza a helybelieknél valószínűleg fiatalabb és alacsonyabb aranyban házas idegeneket is, míg utóbbiak családi állapot szerinti adatait 1785-1787-ben nem ismerjük. 14 FARAGÓ 1993. 15 A magas arányszámok arra vezethetők vissza, hogy az anyakönyv a nem helybeli illetőségű népesség Budán történt és adminisztrált kereszteléseit, temetéseit és házasságkötéseit is rögzíti, a viszonyítási alapot nyújtó népességszám viszont csak a helybeli lakosokat tartalmazza.
