Faragó Tamás: A múlt és a számok. Pest Buda és környéke népessége és társadalma a 18-20. században - Várostörténeti tanulmányok 10. (Budapest, 2008)
Család, élet, társadalom a 18-20. században
a tényleges népességszámok között egyre növekvő szakadékot mutat. Míg az abszolutista államnak a papság és a városi jegyzők és írnokok jelentésein alapuló, mesterséges kategóriákban gondolkodó összeírási rendszere - az úgynevezett nem nemesek összeírása - a viszonylag lassan változó falusi/vidéki területeken elég jól működött, addig a dinamikusan növekvő, a hagyományos jogi kategóriákat át- meg átlépő városi népességet egyre kevésbé volt képes megfogni, sőt ezzel, úgy tűnik, az egyházak népesség-nyilvántartási rendszere sem boldogult maradéktalanul. Bár az összeírásokban ténylegesen feltüntetett létszámokat a 3. táblázatban közöltük, többségük a 4. táblázatban kiszámított arányszámokból láthatóan gyakorlati célokra nem használható. Nem hihetők ugyanis azok a ház-, háztartás- és népességszámok, amelyek alapján az átlagosan egy házban található háztartások száma, vagy a háztartások átlagos mérete egyik évről a másikra radikálisan, több mint egy fővel nő, ületve csökken. Ezek az arányok a népesség belső, lassan alakuló szerkezetéhez tartoznak, gyors változásuk csak hirtelen és nagymértékű, eltérő jellemzőkkel rendelkező emberek tömegét idevonzó vagy eltávolító vándormozgalmak következtében volna elképzelhető. Ilyen változások Budán azonban csak az 1780-as évek közepén fordultak elő,12 ezt viszont a két népszámlálási adatsor (1785 és 1787) különbsége nagyrészt tükrözi (1. a 11. táblázatot). Korcsoportok szerinti összetételét tekintve a 0-17 évesek aránya a férfiak között körülbelül 38 százalék ( 1777-1778-ban a 0-15 éveseké 39-41 százalék körüli), amivel Buda a városok átlagában helyezkedik el. Egymás mellé állított korcsoport-adatainkból (5. táblázat) három tanulság állapítható meg: a) egyes összeírások korcsoport-adatai (1782, 1804) egyértelműen rosszak; b) a korai lélekösszeírásokban szereplő női korcsoport-arányok általában megbízhatatlanok, az 1780-as évek közepétől pedig a népszámlálások és nem nemesi összeírások már nem is adnak rájuk nézve életkori adatokat; c) az 1785. és 1787. évi népszámlálásokban a fiatalkorúak száma és aránya a „sarjadék" (1-12 és 12-17 évesek), valamint az „örökösök" adatainak összegzése révén elég jó közelítéssel kapható meg. (Utóbbiak nyilván nagyobbrészt a két előbbi csoportba sorolható korú fiúkat tartalmazzák.) A népesség családi állapotáról még armyira pontos kimutatással sem rendelkezünk, mint a kormegoszlásról (5. táblázat). Mindössze a házas férfiak aránya viszonyítható az összes felnőtt férfiéhoz, ennek eredménye azonban egyáltalán nem megnyugtató. Az 1782. évi, minden más összeírásétól elütő adat nemcsak a kor, hanem a családi állapot szerinti összetételben is bizonytalanságot jelez. A házas férfiak kiszámítható adatai a további két lélekösszeírásban (1777 és 1778) is ingadozók, egyre azonban feltétlenül jók: világosan jelzik, hogy e források nem ugyanazt a népességet írták össze budaiként, mint az 1785. és 1787. évi népszámlálások. Elképzelhetetlen ugyanis néhány éven belül a felnőtt, illetve házas férfiak több ezer fős, ületve arányuk körülbelül 20 százalékos csökkenése. A nem nemesek összeírása a korábbiakkal ellentétben viszont csak a 18-39 éves férfiak családi állapotát mutatta ki, ez azonban - mivel elődje, azután ezen az adaton öt éven keresztül, egészen 1822-ig nem is változtatott. Egyáltalán nem mindegy tehát, hogy melyik év adatait választjuk ki felhasználásra. Mindezt azért gondoltuk fontosnak megjegyezni, mert az egyházi névtárakat gyakorta a leghitelesebb forrásnak tartják a népességszámra vonatkozóan - a későbbiekben Fényes Elek is többnyire belőlük építkezett -, ténylegesen azonban ezek is kritikával kezelendők, különösen a több plébániával rendelkező, nagyobb számú lakosságot és ezen belül nagyobb arányú ideiglenes mozgó népességet tartalmazó városok esetében. 12 1784 folyamán költözött Budára a kamara, a helytartótanács, a főhadparancsnokság, mely a városban megjelenő nemesek és tisztviselők számát az ideköltözések miatt nyilvánvalóan tetemesen megnövelte.
