Faragó Tamás: A múlt és a számok. Pest Buda és környéke népessége és társadalma a 18-20. században - Várostörténeti tanulmányok 10. (Budapest, 2008)
Család, élet, társadalom a 18-20. században
megnő, és egységes települési rendjük megbomlik (IB ábra). Bár az egyes felekezeti és emikai csoportok együttmaradásra és elkülönülésre való igénye még az 1812. évi adatokban is érezhető (2. táblázat) - az evangélikusok elsősorban a pesti Teréz- és Ferencvárosban, a reformátusok Óbudán és Pesten, a görögkeletiek a budai Tabán mellett a pesti Belvárosban, a zsidók Óbuda mellett a pesti Terézvárosban kerülnek összeírásra -, a három település több városnegyede fokozatosan egyre kevertebb lesz. Budán a Tabán mellett az Alsó-Víziváros, Pesten a Belváros és a Terézváros válik a jövevények, a más kultúrájú és felekezetű csoportok gyűjtőhelyévé, Óbudán pedig 1812-ben már a lakosság 40 százalékát is meghaladja a nem németek és nem katolikusok - főként zsidók és református magyarok - aránya. Ha összevetjük egymással az IÁ és 1B áerákat, szemléletesen látszanak a változások: a gyors népességnövekedés, Pest és Buda helycseréje a városegyüttesben, a nem katolikus és a nem német lakosok szaporodása, Pest és Óbuda emokulturális összetételének mind vegyesebbé válása. Az egyházi névtárak népességadataiból viszont arra következtethetünk, hogy Buda népességnövekedésének dinamizmusa nem volt mindig zavartalan. Az 1810-es évek végi adatok a forrás pontosságával kapcsolatos kétségek3 mellett ugyanis azt is jelzik, hogy nem kizárható egy átmeneti megtorpanás a napóleoni háborúk után, sőt akár a népességszám - ezen belül főként az ideiglenes népesség - átmeneti csökkenése sem. Mindezeket a tendenciákat csak azért vázoltuk, hogy érzékeltessük feladatunk nehézségét: miközben Buda város társadalmát szeretnénk bemutatni a 18-19. század fordulóján, vagyis egy többé-kevésbé statikus képet akarunk megrajzolni, ugyanakkor ez a korszak, mint az előbbiekben érzékeitemi próbáltuk, meglehetősen dinamikus. Másfelől - erre is próbáltunk utalni - nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy Buda sok tekintetben nem teljesen egyedülálló, hanem egy településegyüttes része, bár ez az életnek nem minden területén volt még akkoriban igazán érezhető. Házasságkötések formájában például Buda és Pest között a 18-19. század fordulóján még viszonylag kevés szál szövődött,4 a szomszédba település sem gyakori,5 viszont a piac, az idegenforgalom, és a városokban működő hivatalos intézmények tevékenysége során a városegyüttesben élő és mozgó emberek egyre jobban keverednek, kapcsolataik lassacskán kibogozhatatlanul összefonódnak. A népesség nagysága és összetétele Annak ellenére, hogy a budai népesség-összeírások eredeti példányai ma már többnyire nem találhatók meg a város levéltárában, 1761 és 1820 között az adóösszeírások nélkül is közel 30 különböző adatunk van Buda házainak, háztartásainak, illetve népességének számára vonatkozóan (3. táblázat) - ráadásul ebbe a túlságosan bizonytalannak ítélt egykorú becsléseket6 bele sem vettük. Ebből 22 népességszámot, 12 házadatot, 11 a háztartások (famíliák), 4 a házaspárok, 2 pedig a házas férfiak számát adja meg. Ehhez járulnak még két adóösszeírás -3 Az Anna-templom plébániájának alább említendő létszám-bizonytalanságai mellett jelenleg megmagyarázatlan a tabáni népesség 1814 és 1817 közötti, közel 10 százalékos (majd 400 fős) csökkenése is. Az adatok változása mögött valós folyamatok és számlálási hibák egyaránt feltételezhetők. 4 L. kötetünk 171-194. oldalán a Házasságkötés és társadalom. Buda város a 18-19. századfordulóján című tanulmányt. 5 FALLENBÜCHL 1963.; ILLYEFALVI é. n. 6 A leíró statisztikák/egykorú leírások közül Rotenstein 14 000 fős (1760-as évek), Windisch 21 665 fős (1776), valamint Townson 22 000 fős (1793) lakosságszámra vonatkozó adata nagyjából egybeesik a korabeli összeírások
