Faragó Tamás: A múlt és a számok. Pest Buda és környéke népessége és társadalma a 18-20. században - Várostörténeti tanulmányok 10. (Budapest, 2008)

Család, élet, társadalom a 18-20. században

egyéni feldolgozásuk következtében ellentmondásos - adatai. Kiigazodni, értékelni ezeket nem könnyű, az összeírások sajátosságai, illetőleg a részadatok eg máshoz viszonyított arányai segítségével azonban mégis megkísérelhető. A házak esetében az adóösszeírásokban, illetőleg a nem .emesek összeírásaiban a nem adózó, illetve nemesi tulajdonú házak kisebb-nagyobb hiányával számomatunk, bár utóbbiak itt szintén adókötelesek voltak, és az adóösszeírások a közéj" ülettket is felsorolták.7

Összességében megállapítható, hogy Budán 1787 körül 2600, 1810 'vörül n .gyjából 3000 ház lehetett,8 ami a két időpont között viszonylag dinamikus változást jelent. (Az más kérdés, hogy ugyanezen idő alatt Pesten a házak száma kétszer ennyivel nőtt.) Az egy házra eső háztartások száma Budán általában kettő körüli értéket mutat. Ezzel a város meghaladja a magyarországi városok átlagértékét, elmarad azonban a legurbánusabbnak mondható nagy bányavárosok, valamint Pest és Pozsony mögött. (Minél magasabb ugyanis a fenti érték, annál több olyan nagyobb ház fordul elő a szóban forgó városban, amelyben több háztartás él együtt, vagyis annál nagyobb a nem háztulajdonos lakásbérlők/lakók száma és aránya.) Nehezebb a helyzet a famíliák (háztartások) számbavétele terén. Teljes körűnek e tekintetben csak az 1785. és 1787. évi népszámlálások mondhatók, a többieknél a privilegizált háztartások - elsősorban a nemesek - adatai vagy teljesen hiányoznak, vagy csak a bennük lakó nem nemes állapotú szolgákat és alkalmazottakat tartalmazzák. Mindez különösen a Vár, valamint a Krisztinaváros adataiban okozhatott komolyabb hiányosságokat, ugyanis a budai nemesi jogállásúak túlnyomó része e két negyedben lakott. Épp ezért nagy kár, hogy a Józsefi népszámlálás városrészenkénti adatait eddig nem sikerült fellelni, illetve rekonstruálni. Mindenesetre úgy tűnik, hogy a háztartások számának alakulására vonatkozóan a legvalószínűbb tendenciát az 1787., 1804. és 1819. évi adatok jelölik ki, melyek alapján a szóban forgó egységek növekedésének 19. század eleji gyorsulása állapítható meg (3. táblázat). A házaspárok (családok) számát illetően jelenleg meglehetős bizonytalanságban vagyunk (3. táblázat). Az 1785-1787. évi népszámlálások adatait általában hitelesnek szoktuk elfogadni, de az 1770-1780-as évekbeli lélekösszeírásokhoz képest körülbelül 2000 házaspárnyi, illetve 2000 házas férfit kitevő csökkenés pillanatnyilag megmagyarázhatatlan. Leginkább még az feltételezhető, hogy a szóban forgó adatok összezsugorodása elsősorban az 1770-1780-as években számba vett, ideiglenesen Budán tartózkodó „idegen" házaspárok népszámlálásbeli hiányából adódik. 1787-ben ugyanis körülbelül 1700 idegen férfit írtak össze Budán, akikhez még hozzá kellene adnunk az ismeretlen nagyságú katonai népességet. Az ő családi, kor- és társadalmi viszonyaikat a népszámlálási összesítők nem foglalják magukban. (Bár az adott korszakban a katonák egy része - főleg a tisztek és az altisztek - is házas volt, ennek ellenére az idegenekkel együtt sem valószínű, hogy az említett két csoport fedezi a fent említet* 2000 házaspárnyi különbséget. Vagyis a házaspárok/családok tényleges számának kérdésére vonatkozó megnyugtató válasz még további vizsgálatokat igényel.) Ugyancsak feltételezeredményeivel, de Seipp és Hoftnannsegg 32 000, illetve 50 000 fős népességbecslései az 1790-es évekre vonatkozóan véleményünk szerint már eléggé elrugaszkodtak a valóságtól (G. GYÖRFFY 1991. 47. p.; HAEUFLER 1854. 52-53. p.; Források 1971. 38. p.) 7 Bácskai Vera szíves közlése. 8 Némi bizonytalanság erre a korra vonatkozóan a házak szamában mindig is marad nemcsak jogállasuk, hanem nehezen meghatározhatóságuk miatt. Eredetileg ugyanis nem a házakat, hanem a telkeket számozták, az egységes házszámokat csak n. József uralkodásának időszaka alatt vezették be (FARAGÓ 1992b.), így a külvárosokban előfordulhatott, hogy a házként értelmezett telkek egy része még beépítetlen, míg a belső városrészeken egy telken akár több, egymással összeépült ház is állhatott, melyek nem mindig különíthetők el világosan egymástól.