Faragó Tamás: A múlt és a számok. Pest Buda és környéke népessége és társadalma a 18-20. században - Várostörténeti tanulmányok 10. (Budapest, 2008)

Család, élet, társadalom a 18-20. században

összeírásai), továbbá a különböző szerzők által feldolgozott adóösszeírások adatait megpróbáljuk összerendezni, és egymással összevetve elemezni. Mindezzel hármas célt kívánunk követni: 1. Ha lehet, Buda város társadalmáról az eddigieknél valamivel kiegyensúlyozottabb, a részletekben is egymással összhangban álló, érvényes képet szeretnénk adni a 18-19. század fordulójáról. 2. A fenti képet az összes említett forrásból szerezhető információk kritikai és összehasonlító elemzésének segítségével kívánjuk megrajzolni. Vagyis egyszer s mindenkorra szeretnénk véget vetni annak a gyakorlatnak, amely többnyire egyetlen - sajátos célból, sajátos módon, sajátos tartalmat hordozóan készült - forrásra épít, ennek számait többnyire kételkedés nélkül elfogadhatónak ítéli, és az adatok esetenként szeszélyes alakulásából hol okkal, hol ok nélkül tendenciákat vél kiolvasni. Másképpen fogalmazva: lehetőség szerint tehát szeretnénk az egy-egy kérdésre vonatkozó összes fontosabb rendelkezésre álló forrást és az azokat elemző szerzők következtetéseit egymással összevetni, megpróbálva kideríteni az egyes adattípusok, illetve elemzési módszerek erényeit és hibáit. Mindezzel reményeink szerint nemcsak a 18-19. század fordulójának budai társadalomképét tesszük tisztába, hanem vélhetőleg megkönnyítjük ugyanazon és/vagy hasonló típusú források más időpontra vagy más településre való alkalmazását. 3. Fentiekből logikusan következik, hogy olvasónknak nem szabad csodálkozniuk azon, ha megközelítésünk legalább még egyszer annyi bizonytalanságot és legalább még egyszer annyi elvégzendő feladatot tár fel, mint amennyit kiindulásunk alkalmával vélelmeztünk. Harmadik és talán legfontosabbik célkitűzésünk ugyanis az eredmények és hiányok összegzése révén a mérlegkészítés, mely egyúttal remélhetőleg ötleteket adhat a további legsürgetőbb kutatási feladatok, leginkább megoldásra váró problémák megjelölésére, megtervezésére és végrehajtására is. Mielőtt azonban Buda társadalmának elemzésébe belemélyednénk, előbb célszerű vizsgálatunk alanyát elhelyeznünk a későbbi magyar fővárost alkotó településegyüttesben. Ha összehasonlítjuk egymással Pest, Buda és Óbuda népességadatait, illetőleg változásaikat, akkor a három város között sajátos különbségeket tepasztalhatunk (1, táblázat). Óbuda a 18. század utolsó harmadában lakosságának számát tekintve csak harmada-negyede a másik két városnak, népességnövekedésében azonban a három település átlagához közeli ütemet követ, szemben a hátramaradó Budával, illetve az élen rohanó Pesttel. A 18-19. század fordulójára e különbségek Pest és a másik két város között felerősödnek. Buda és Óbuda népességnövekedése 1787 és 1812 között évi néhány ezrelékre esik, ami magyarországi viszonylatban még átlagosnak tekinthető ugyan, de Pest város népességnövekedési ütemének már csak hatoda, illetve negyede. Egyértelmű, hogy ez a népességnövekedési ütemkülönbség néhány évtized alatt teljesen átrendezi az egyes városok súlyát az együttesen belül. Míg az 1770-es években a három város népességének Buda adja a felét, addig a francia háborúk vége felé már több mint 50 százalékban pestiek az itt élők. Buda és Óbuda részaránya a 19. század elején gyors ütemben csökken az együtt számított népesség közel egyharmadára, illetve egytizedére. A másik változás a városegyüttes emokulturális karakterében következik be. A 18. század 70-es éveiben Pest-Buda-Óbuda még egyaránt és egyértelműen római katolikus és német város. A nem katolikus és nem német kisebbségek majdhogynem gettószerű csoportokban, egymástól elkülönülve élnek: a zsidók Óbudán, a különböző balkáni eredetű görögkeleti emikumok a budai Tabánban, míg a néhány tucatnyi protestáns a pesti Belvárosban lakik (1A ábra). A francia háborúk idejében bekövetkező konjunktúra alatti gyors népességnövekedés azonban számos új elemet vonz a három városba, így az 1810-es évekre a nem német és nem katolikus csoportok aránya j elentősen